Az út sima, széles, kényelmes: fizetőpálya becsaliútja volt.
Régebben hol Born vezetett, hol Janich. Most Janich és Born is vezet: két kocsival járnak.
Born és Janich folyamatosan élveznek. -Nem, minden úgy megy tovább, mint azelőtt, sőt, kevesebbet esznek, kevesebbet vannak nővel és egyáltalán nem isznak. Nem gyúrnak, nem úsznak, nem szaunáznak.
Born és Janich kisakkozták az irodából Warghát, Ihászt és Kelemennét. Ők maradtak ketten s közöttük a ficak: &. A cég felfutott -dől a pénz. Ezt sem élvezik.
Enyhén leeresztett szemhéjjal, kissé fölülről tekintenek a világra, nem nagy látószögből: senki sem állhat fölöttük: ezt élvezik.

Fekete Z3-as és ezüst TT -így jár most Born és Janich.
Jóalakú nők állnak az út mentén, feszes barna bőrükön csak a kellő ráncok, mint a bécsi virslin. Van szőke, barna, fekete és sósavszínhaj. Szemüveges is. Többségük nem az idénnyáron barnult. Szivesebben alkalmazzák őket, mert jobban dolgoznak.
Janich hajt elől, nem túl gyorsan. Nem tudják, mennyivel, nem nézik a műszerfalat. Annyival, amennyinél motor járása kisimul: száznegyvennel.
Janich hirtelen rendőrkanyart csinál és bevág egy útinő mellé.
Born lassan fékez, elkerüli az ütközést, tükör-tőgáz, visszatolat.
"Észnél vagy? -apám!"
Janich int: "Nyugalom!"
A lány nem lepődik meg. Nincsen, amin meglepődne. Egyszer az árokban mellette landolt egy fekete autó. Partiba vágták deres félmarhák között. Néha bácsiknak csak mesélnie kell. Előfordul, hogy nők állnak meg, azokat ahhoz küldi, aki vállalja. Rendőrök hozzák a jeges kólát. Pár szolgálati fuvar.
A lány Janich-hoz hajol: "Akarod? -jólesznagyon!"
Janich gondolkodik.
"Csak nem partit akartok?"
Fölegyenesedik, kissé hátralép. Ezek az autók szakmai szempontból semmit sem érnek. Még a sima szaxira is szűkek. Visszahajol.
"Egyenként igen, de a parti nem megy, bocsika."
"Ülj mellém! -beszélni akarok veled, komoly."
A lány ezt nem veszi be.
Janich töpreng.
Born kosarat formázva ujjaival gesztikulál: "Mit akarsz?" Janich int, képzelt agyagtömböt lapogat: "Nyugalom!"
"Azt akarom, hogy nekünk dolgozz. Kettőnknek. Csak kettőnknek dolgozol, többért. Kényelmesen, irodában. Mi nem vagyunk igazi férfiak, mi nem csavarjuk alkarunkra hajadat és verjük a fejed falba, viszont a pénzed se szedjük el. És ha nem tetszik, el is mehetsz."
A lány már nem is látja őket. Szertetekint, füleli a kanyaron túli világot, ellép, oldalt. "Mik ezek, apekosok?"
Born gesztikulál: "Ezért? -ezért?"
Janich elhúz egy cetlit, fölfirkantja titokszámát. Nyújtja, a lány átnéz rajta, mint levegőn. Kamion dübörög föl. Janich elejti a cetlit, kifarol az útra, lassan, kényelmesen elindul, Born is, nem sietnek, a kamion tülköl, villog, Janich kicsit odalép, Born is.
Eltűnnek az úthajlatban.

*

Bárkivel előfordulhat, hogy meginog.
A lány már előre fázik, ha fekete vagy ezüst golyó tűnik föl. Azért rázza ujjait, lépdel, mintha tűzön járna: soha nem tudhatja, mikor ellenőrzik.
Elszánt: ő aztán nem. A papírcetli ott a többi szeméttel, harmattól áztatottan már csak nehezen lebben a papírzsebkendők és barna ragaccsal tapadó rózsaszín óvszerek között.
Nemsokára itt a tél. Még június van, de itt a tél. Hiába minden, a sínadrág alá a harisnya, badi, mindegy. Jön hideg.
Még egy telet kint állni, aztán még egyet? Korai éjszakákban a sárlatyak permetében átfagyva gondolni egy teherautófülke melegére? Szúrós lópokrócra az IFA motorfedelén?
Kilóhúsz-szal se ment az ezüst autó.

Most nem fordult meg azonnal. Később sem. Csak visszafelé állt meg Janich kedvetlenül. Az ötleten jól szórakozott, néha még fölmerült, mosolyogtak rajta, Born ízelte és nézte darabjait: hm, nem is lenne rossz.

*

A lány tulajdonosa azt hitte, Janich paraszt, frigyesmester. Janich azonban egy régi ügyfelüket kérte meg, képviselje érdekeiket. Régi ügyfelük enyhe akadályoztatása ellenére ( tíz év, de ötödölhető) készségesen segített, a vételárat ügyvezetőjével (jobbkéz intenzív, bal a temető) tétette le a lány tulajdonosának, és nagyon gyorsan megegyeztek abban, merről hány méter.
Az ügyfelük üzent is a lány tulajdonosának. Az üzenet így szólt: Ne kerülj be, mert meghalsz.
Márpedig a lány tulajdonosával az könnyen megeshet, hogy bekerül. Nem hosszú időre, de be. Beadják a rendőrök hetvenkétórán túlival, az ügyész meg kiengedi harminchat órán belül. Harminchat óra az nem sok. De meghalni elég.
A tulajdonos felesége is érti az üzenetet. Meghalna az ura s kiadnák azzal, hogy öngyilkos lett. Falcolt.

A tulajdonos könnyek között engedi el a lányt. A szívét érte elevenen kitépte, és most, tessék. De bármikor, ha meggondolja, visszajöhet. A tulajdonos felesége pornókat beszél és reményét fejezi ki, hogy a lány majd az új főnökök feleségeinek is megteszi azt, amit neki megtett.
A lány lesüti szemét. Megfutamodott. Gyenge. Elárulta gazdáit.
A tulajdonos felesége nem törli le tokájáról a faggyas-paprikás szaftot: ennyi pénzért két ilyen lányt vesznek, különbet. Nagy a kínálat. Ingyér, potyára naponta jelentkeznek.
A tulajdonos a feleségére néz: "Bízz ide. Messze van még kétezernyóc és a parasztokat megszopatjuk, a lyányt potyán visszavesszük és a pé'z is megmarad. Becsicskáztatjuk a parasztokat, levágjuk őket, mint malacot."
A tulajdonos felesége mindent megért. Belenéz az ura sörszínű szemébe: "Emberbeszéd, semminemigaz, csak a szád jár, majd én megmutatom."

*

Kelemenné óta nem dolgozott az irodában nő. Takarítani jár egy asszony. Tessék-lássék összecsapja a port a piszokkal. De a látszatra ad s ez a lényeg.
Most megkérik, takarítson ki rendesen, pluszpénzért. Az asszony megsértődik: ő rendesen takarít. A WC -t is? Mi a baj, kérdezi. Mutatják. Az asszony vállat von. Azzal nem lehet mit kezdeni. Az húgykő a csempén: tessék ülve pisilni. A húgykővel az isten se bír. Born megmutatja. Janich nézi. Voltak katonák mind a ketten. Born mutatja: a húgykő lejön, sósavas vízzel, dörzsikével. A takarítónő lecsapja a rongyot: Ha ilyen jól tudja, csinálja.
Csinálja is. Janich-csal kitakarítják az irodát.

Bevezetik a lányt.
"Most csináljuk vagy később?"
"Most nem csinálunk semmit -figyelj!"
Kiderül, a lány dolgozott egy káefténél. Kereskedelmi iskolába járt. Két-három ujjal beír. Mit csinált a káefténél? Ugyanazt mint most, de csak egy főnök volt.
Ránéz a férfiakra. Janichot választja.
"Mivel foglalkozott a káefté…" -Bornt nem érdekli a válasz.
"Azt én nem tudom. Valamit gyártottak. Sok papírdoboz."
"Mégis, mit csináltál?"
"Kigyűjtöttem a szállítókat és bevezettem egy füzetbe."
"Mármint a szállítóleveleket."
"Azokat."
Born nem helyes hapsi. Janich vageszabb. Vagesz, de majd ő szépen elirányítja, csak kéne valamit kezdenie a hajával: egészen jó pasi lenne. Van itt pénz elég, abból majd lenyúl valamennyit, fodrászatokat csinál meg kozmetikákat. Majd kijár a csajokat ellenőrizni. Kemény lesz, de igazságos. Szeretni fogják a csajok, mindent megtesznek érte.
Janich előszed valami pénzt, úgy kétszázezret:"Vegyél ruhát, cipőt, ami kell."
Born megtoldja, kevesebbel -negyvenet ad. És egy bélyegzőt.
"Kérjél számlát. Azt csinálsz a pénzzel, amit akarsz, de hozzál áfásszámlát."
"Állj! és a fickóval hogyan ismerkedtél meg?"
"Fickó?" -a lány nem érti, bámul.
"Hát azzal… akitől elhoztunk."
Vállat von. Fickó? -mosolyog lenézően: "Kisgyerekek még ezek." Nem válaszol. ("A büfébe'. Hallottam róla. Tetszett nekem. Tudtam, mit csinál, azt is, hogy családja van. Nem féltem tőle. Nevettünk. Nem bántott. Olyat tett nekem, amit más férfitól meg nem kapnék soha.")

*

Néha jön a takarítónő. Born és Janich úton van, a takarítónő tudja ezt -mindig ilyenkor jön.
A lány az ajtót támasztja. Kurta utasításokat ad a takarítónőnek. Lenézi. Paraszt. Takarít? Ő soha nem csinálná ezt. És nem is szorulna rá. Egy jobb nap megcsinál magának ennyit, amennyit ez az asszony egy hónapban keres. Jóasszony -így szólítja.
Egy nap feketébe jön a jóasszony. Meghalt a nagyanyja. A lány int, oké, akkor nem kell dolgozni: gyújtsanak rá. Rágyújtanak.
"Szerette a nagyanyját?"
" Persze. Élnek még a nagyszülei?"
A lány vállat von: "Még az a harákolás! -az a büdösség, köpködtek minden reggel, a rossz cigaretták, a szalonnazsír füstje …A rák ott egye ki őket, ahol vannak!"

Máskor az asszony hoz egy kis kevertet. Isznak. Az asszony szürcsölget, a lány ledobja.
"Jó huzata van!"
A lány nem szól, a bárhoz lép, kitölt magának egy deci konyakot, ledobja. A takarítónőnek is töltene, az elhárítja, sok lenne, aztán bevallja: csak az édeset szereti. A lány tölt, viszki-likőrt.
"Egyszerre!"
A asszony szabadkozik. Nincs mit tennie, ledobja.
"Na ugye! Amit most bedobott, az úgy kábé egy ezres.""

Egyszer a szexről is beszélgetnek. Egyiküket sem érdekli a szex.
"Na, de azt? Azt már végképpen nem, én inkább meghalnék!" -szörnyűlködik a jóasszony.
"Én meg nem halnék, de meg nem tudnám tenni, azt? Elokádnám magam!" - A lány rózsaszín nyelvét telten nyomja ki ajkai közé: "Öa!"
Jót nevetnek.
"Vannak olyan tusfürdők is."
"Vannak, tisztára olyan jön ki belőlük, de meg nem vennék olyat."
"Inkább a szappan."
"Nincs is annál jobb: levendula!"
"Baba. Babaszappan."
Ebben megegyeznek.

Egyszer aztán kijön a takarítóvállalat főnöke. Ő a tulaj is. Ellenőrizni jön. A szőnyegpadló poros. A szekrények teteje -botrány! A WC -oké! A lány a WC ajtófelet támasztja:
"Mert ezt a főnökék takarítják."
"Kicsodák?"
"A főnökék: Born és Janich. Főleg Born. De néha Janich is. Az ártatlanok!" -A lány combját csapkodva, fuldokolva nevet. Haját a füle mögé igazítja.
A tulaj nem kap levegőt. Fölháborodik. A lány vállat von. Egy takarítónő?
Fölháborodva sorolja a takarítónő bűneit. Lop is. Tollat, töltőtollbetétet. Egy egész üveg viszkilikőrt. A tulaj fölháborodik. Kávéznak. A tulajt elönti a nemi izgalom. A lány nevet, később közösül a férfival. Még később nézi az üvegen át, ahogy a férfi az autójába száll. Intene, de nem mer. A lány integet a férfinak, tátogja neki: "Kapd be!"
A lány tudja, hogy a férfi ki fogja rúgni a takarítónőt. Annyi jelentkező van, mint a szemét. Parasztok: negyven rúgóért egy hónapot gályáznak.

Janich leküldi a városba a lányt. Lényegtelen papírok egy cégnek: nagy munka, jó lenne megfogni. A lány elindul a papírokkal. Gyalog, nincs messze. Befordul a sarkon: a jóasszony az. A volt takarítónő. Jesszus! Részeg a jóasszony alig képes beszélni. Beteg. Súlyos beteg, a kórházakat járja. Vérnyomás! -hiszen most is szédül. És kirúgták a cégtől. A lány megértő, de két lépés távolságról. A Born és a Janich volt az. Kint volt a volt főnöke, ő védte, milyen rendes, de a Born és a Janich egy gennyek, beárulták -de most neki sietnie kell. A jóasszony szeme könnyben-vérben úszik: "Legalább mink tartsunk össze, egyszerű emberek!" Motyog még valamit.
"Tartson veled össze a faszom!" -sziszegi a lány. Siet is, föl a papírokkal, a cégnél éppen bent van a főnök. Később orálisan kielégíti a cég főnökét, de kint, a tóparti nyaralóban. Born és Janich megnyerik a munkát.
Más munkákat is így szereznek.

Egyszer a lány és Janich megbeszélik, hogy dugnak. A lány elmagyarázza, hogy az anyag termelődik és annak ki kell jönnie minden nap, mert különben posz-tatát okoz. Janich már nem gyerek, és az egész egy semmi.
Este Janich visszamegy, de egy ügyfelük autója állt az iroda előtt. Az ügyfelük van fönn az irodájukban a lánnyal. Amikor végeznek, a lány lekiséri az ügyfelet.
"Hát te?" - nevet be a lány az autóba. A lány nyakát pirosra dörzsölte az ügyfél borostája.
A lány fölajánlja, hogy dugjanak, ahogy megbeszélték, és különben is, a parasztnak csak gumiban engedte, és ugye az nem igazi szex.
Janich hazudik valamit.
A lány is hazudik: "Akkor… megyek a szoliba!"

*

Keddi vagy szerdai napon nem vette le napszemüvegét. Szűk piros műbőr zekét, fölül teljesen passzos, bevágós trapéz bordó bársonynadrágot vett föl, poszthippi napszemüveget.
Janich ránéz.
Leveszi szemüvegét.
Dagadó, kékeslila szemtájékán már összerepedezett a púder hamva.
"Szörnyű."
Bornnak fart fordít, hiába, észreveszi. Már elő is pöcögtette régi ügyfele számát, hüvelykje már a hívásgombon, a lány leinti: "Nem, nem kell, nem azok voltak, nem a régi tulajék."
Elesett a konyhában.
Janich ordítani kezd. (Kacsint Born felé: figyelje: ő tud bánni a lánnyal.)
A lány leinti, jeget vesz elő, hagyják békén, dolga van.
Born Janich arcát vizslatja, azután a kezét nézi, a bütykeit.
Janich ráhagyja, elteszi az ügyet két hétre.

Két hét múlva egy hetet halaszt a dugással, mert a lány mozgásából, viselkedéséből arra következtet, éppen nem alkalmas.

*

Born leinti Janichot. Vége az ebédnek, a pincér fölvonja szemöldökét, Janich mutatja, lezárhatja a mai számlát. -"Mi van?"
Born fintorog.
Janich nézi, nőügy -de milyen nőügye lehet Bornnak, amiről ő nem tud. Mint a kis zenetanárnő volt?
"Tünde."-Így hívják a lányt, bár nem ez a papírneve.
Soha, még egymás között sem szólították Tündének.
"Mi van vele."
"Szőőőrnyű, baaazmeg."
Janich néz: Born így nem beszél. A kollégiumban, aztán a katonaságnál - de azóta? Born nem használ ilyen szavakat.
Born meggondolja magát. Nem, majd a cégautóban…
Janich akar vezetni. Rövidtávon jobb, de Born kerül a vezetőoldalhoz.
Born nem szól, nem fordul meg, egyenesen haladnak az alvég felé. Befordulnak az utcába, ahol a lány ki szokott szállni. Born nem fékez, hanem egy lendülettel kanyarodik be a sarkon.
Janich felordít.
A ragyogó dágványból betondarabok merednek. Karistolják a fenékborítást. A négy hajtott kerékből azonban legalább kettő mindig szilárdat fog, haladnak, az autó felbőg, fúrja magát a dágványon át.
"Nem fogok megállni"- figyelmezteti Janichot Born- "de ott, azután a líciumos térség után, rögtön az első ház."
Dübbenés, ütemes karistolás: valamelyik féltengelyre drót tekeredett
Janich figyel. Szoba-konyhás típusház gang vagy veranda nélkül. A belvíz-programban épültek ilyenek 1970-ben. Már csak ez az egy áll. Szemét, szemét. Kerítése is volt a háznak, mert egy oszlop még maradt. Izomatlettás fiú támaszkodik annak az oszlopnak. Szájában cigaretta fityeg, motyoghat valamit. Hatalmas borjú-szemei könnyben úsznak. Mellé érnek, köp, eltoccsan az ablakon, lassan csúszik le. Janich hátranéz, a fiú a köpés lendületétől elesett, most tápászkodik, tégladarabot vesz föl, eldobná, feléjük, de a karja nem engedelmeskedik: merev a részegségtől.
Rákap az autó a kisállomási makadámra, Born szokásától eltérően odalép, mint egy külön kis motor, kerreg a drót a féltengelyen. Áthuppannak a töltésen, le a méntelep felé. A méntelepen nincsenek mének. A méntelepen tyúkok voltak, de most már azok sem. Humuszálódott tyúktrágya és tyúkhekatombák. Már az sem, elhordta valami bioizé-cég. Volt egy nagy fa, az alá jártak ki agyalni Born és Janich, amikor fölhozták a céget. Azóta nem jártak itt. A fát kivágta a bioizé: nem fordulhatott tőle a kamion. A bioizé ügyfelük volt. Találkoztak a cég ügyvezetőjével, nem szóltak a fáról. Mosolyogtak. Az ügyvezető hetyke, kicsit türheő, méginkább börheő, nézte őket: "Mi van? a fátokat nem kérditek?" Nem kérdezték. Akkor elkezdte: "Most csináltatok parasztgarnitúrát. Könyvből másoltatom ki. Erdélyi parasztgarnitúra. Fájin tölgyfából lesz. Négy évig fog száradni, mielőtt belevág a mester." (Mutatta, négy.) "Nem számít."
Born ideges. Rágyújt. Gyűlöli a füstöt, gyűlölte, amikor még dohányzott, akkor is.
Janich elérzékenyül: Együtt voltak jóban-rosszban.
A lányt ő találta ki, és ezek szerint…
És most már van néhány ügy, amiről Born nem tud.
"Ez semmi"-írja is a füsttel Born- "de én gyalog voltam ott. Késő este. És végignéztem. Az arcát védte csak… Ez az állat!"
Többet erről nem szólt Born.

Janich letekerte a drótot a féltengelyről, aztán visszavezette az autót. Nem emlékszik az útra. Nem látott mást, mint a mocskos konyhát, az üvegeket, az izomatlettás fiút, ahogy ráhajol a lányra, a hátán játszanak az izmok, mintha aprófát hasogatna kapkodás nélkül, módszeresen, mégis haladósan: veri a lányt. A fiú anyját: a tűzhely mellett szívta a cigarettát: emberdóga, semmi köze hozzá, nem szól. Ő is megkapta, meg az utolsókig.
A lányra nem néztek, a délutáni munkát kiadták és részükről befejezték a napot: ki-ki a maga dolgára.

*

"Jaj, megfulladok!"
A család újra együtt: mosolyognak. A lány kétszer szedett már a jó birkahúsból. Húst hússal, csak egy petty krumplit hozzá, de savanyút rendesen.
A tulajdonos elégedett: ő egy igazi férfi, ezért jött vissza a csaj.
A tulajdonos felesége elégedett, hiába, ehhez csak ő tud, úgy, úgy szereti ő, mintha édes lyánya lenne. Az ő ura igazi férfi -még ilyen vékony, egyszálpina lyányok is akadnak rá, mint hús a kampóra. Jó kis vékony húsa van, sima bőre, rugalmas. És a nyelve bársony.
Mari a parasztokról kérdezi. Mari mindig ilyeneket kérdez, feszt csak ez érdekli. Ez a vágya van, hogy paraszt lehessen, aki egy hapsival csinálja.
A lány nyel, félrágottan a jó birkahúst, mutatja, majd, mindjárt.
A tulajdonos mosolyog. Lenéz a hasára:
"E' meg! Nijjed má, a Berci, e! Mocorog!"
A lányok oda se rántanak. A Berci. Azt ők már nagyon tudják, a Bercit. A tulaj föláll, oldja övét, fejével int.
A lány föláll, kézfejével törli száját.
Mari nem tágít:
"Várjá' má', hee! A pasik! Mit akartak?"
A lány megáll az ajtóban, vállat von.
"Mit t'om én? Hozzám ugyan nem nyúltak, biztosan buzik vagy mik."

Azután a tulajdonos dógozni kezd a lánnyal. Nagyon sokáig szokta a tulajdonos bírni. Az asszony fél óra múlva megrúgdalja az ajtót, mindjárt kezdődik az Ámáldína. A konyhában is van tévé. Mindenütt van tévé, de a legnagyobb tévé a nagyszobában van, a szépben.
A tulajdonos kiszól, hogy egész nap hajt, mint a barom, és akkor este addig dógozik a saját szobájában, amíg akar. A tulajdonos felesége átmegy a lányokhoz tévézni.
Közben kitör a balhé. A főnök végre befejezi a dógozást teljes szervízzel, és akkor a lány lerakja a gázsit. Lerakja a kettőszázezer forintot, aztán a háromszázat a tartozásba. A főnök ordít, hogy neki a pénz nem kell, ez a pénz? -ez a doktorok pénze, neki a Tücsi kell, és érte a szívét kitépi.
Szarok a szívedre. -Tücsi szilviával törölközik. A legjobb a szilvia -még versikéket is költenek hozzá.
A főnökasszony rohan a füzettel. Abban a füzetben minden tartozás benne van…
A főnök hátulról kapja el a lányt.
Akkor karja van a főnöknek: hatvanas a bicepsze.
Egyből eltöri a lány nyakát.
Zsikinek a fejét törte be úgy, véletlenségből.
A főnök nincsen észnél.
Nem baj, a főnökasszony igen: szedjék le a csicskák a lányról mind a ruhákat.
"És hova tegyük?"
"Oda, ahová a Zsikit is."
A csicskák bepakolják a lányt a csomagtartóba és oda teszik, ahová a Zsikit is tették.
"Vannak ilyen boniem." -szól az egyik csicska. Ez a szavajárása.

Félméteres gödröt kaparnak a lapátokkal. Beleteszik a lányt -arccal lefelé. Ráhúzzák a földet. Üveget törnek össze s rászórják a friss földre -a kutyák ellen. Lelapogatják a halmot. Ágakat húznak rá -ám az egyik csicska megtorpan. A lábával keresztet kapar. "Ágyesz búgyesz" -mondja, de nem nevet. A másik sem. Sajnálják -jó csaj volt.

*

Born és Janich régi ügyfele igen fölháborodik az eseten. "Az a csaj megért kettő-ötvenet is. Egy ilyen jóldolgozó áru! Kicsi világ ez a szakma, egy ilyen lányt mindenki ismer -adta volna el a Dunántúlra".
Hallgatnak.
"Az ilyenek teszik tönkre a szakmát" -panaszkodik a régi ügyfél.
"És mégis, nem lehetne csinálni valamit?" -kérdezi Janich.
"Odakint nem" -mondja az ügyfél. "Odakint nem, de ha bekerül, meghal. Ha aktuális lesz, megmondom, mennyiért lehet intézni."
"Egyszer pedig bekerül."
"Be, az egyszer biztos."