Megvette a kis parasztházat -barátaival hetekig ünnepelték a jó vételt. Egy barátjának furgonja volt, többnek felesleges bútora. Ráadásul a házban is maradtak régi tárgyak.

Legalább három hétbe telt, mire egyedül maradhatott (a barátja furgonnal vitte le a  szeméttelepre a szemetet). Elégedetten nézte a gyümölcsfákat. Fenyőfák is voltak, a mezsgyén akácok.

A barátai nehéz esküket tettek, a parasztházat nem beszélik ki, így egészen őszig viszonylag csenedesen telt az idő. Reggel fölkelt, kapált egy verset, suhintott a kaszával kettőt, másnap fordítva, harmaton kaszált  és délelőtt kapált. Megértek sorban a gyümölcsök. Jelentkezett egy ember, ő gondnok, csak három ilyen háza van, elvállalná ezt is. Mennyiért? Sokalta az összeget, azt mondta annyiért ő is megcsinálja, maga, magának.

A barátai lassan visszatértek, mindegyikük legalább még egy barátot hozott, nőket is. Bevezették a vizet, rémületes káosz támadt, mindenütt földhányások, üres üvegek, tejeszacskók. Állandóan fiatal, nyáriruhás diáklányokba botlott. Szerencsére jött egy tévéstáb: egy csendítésre minden elsimult.

Egy este -teltek múltak az évek- két fiatal lány állított be hozzá. "Igen, hát egy remetelak, de édes, de bájos!" Másnap délben megjöttek a fiúk is. Sört hoztak, beszélgettek, KungFuCse, CsuangCse- este részegen el. Délelőtt fiatal asszony jött föl a faluból, hozott egy szilke megylevest jégkockákkal. Megették a megylevest, hált egyet a fiatal asszonnyal, aki aztán el. Délután a tegnapi fiúk jártak arra véletlenül, hoztak egy édes kiskutyát, közben kisült egy rádióriport. Másnap délben újságírólány, hálás, riport, hálás -konyakoztak is. Sötétedésre az állatorvos rontott rá egy liter pálinkával. Beoltotta a kiskutyát, megemlékeztek a   középhegységbeli szépnapokról: együtt katonáskodtak. Három lány jött föl az éjszakai vonattól, hoztak sört. Kettő szégyenlős, a harmadikkal az állatorvos hált. Az állatorvos a parasztoktól kapott fölösen pálinkát, néki dugnivaló csajokból volt sok -megegyeztek. Egy nap szünet, hivatalokba, bankokba kellett mennie, visszafelé berúgott a restiben két bőrdzsekis fiúval akiknek a  Free koncertjéről beszélt, a középhegységbeli szép napokról, mennyiért lehetett nőt kapni az erőműépítkezésen, mennyibe került egy deci rum. A vasútállomáson ébredt, a forgalmistalány hazavitte az autóján, de nem ment be egy kávéra: "Két pasim van", fenyegette meg a lány tréfásan mutató és középső ujjával. Ezt nem értette, de nem volt ideje gondolkodni, mert hátizsákos szimatszatyros csapatba botlott a járáson, ott ültek az éjszakai vonat óta. Elzavart mindenkit, semmi nem érdekelte, de még két órát sem alhatott, amikor hatalmas kurjantásokkal tört rá három remete két öreg nővel, húsz üveg pilzenivel és egy demizson malagaborral, egyenesen spanyolból. Az egyik remete ráadásul azonnal hálni kezdett az egyik öreg nővel. A többiek csak azután kezdtek hálni a nőkkel, hogy fölkészítették a birkapörköltet, amit még tavaly, tavalyelőtt vagy mégazelőtt fagyasztottak le a fagyasztóládában. A fagyasztóládát valamely ügyes barátja körbelambériázta fenyődeszkával, hogy autentikusnak hasson. Később az egyik öreg nő, aki még képes volt, lement az autóval a faluba sörért. A faluban, ha részeg nőt láttak a Szabadság-park bokrai közé farral betolatni, odavéltek, az csakis tőle, Az Öreg-től jöhetett le. A másik nő részleteket adott elő fiatalkori repertoárjából, amikor még nem bírta a szeszt: öngyilkos akart lenni, hányt, majd mindkettőt egyszerre  -a birkapörkölt csúnyán odaégett. Éjjel az állatorvos jött föl, még tyúkoltás közben hallhatott a buliról, de olyan részeg volt, hogy a Trabantban rekedt és elaludt, jókor hajnalban viszont a telepre kellett mennie, de a segédjével fölküldetett egy kólásüveg kávét. Míg a reterátot ülte, a három remete és a két öreg nő hahó kiáltások közepette bevágta magát az autóba és elporozott. Főzni akart valamit a pörkölt üszekeiből, de nem volt semmi hozzávalója. Arra járt a faluhülyéje  vele hozatott ezt-azt. ("Mért cigarettázol, kisfiam, gyerekeknek még nem szabad!"  "Éh hehagyok gyehek, éh Hanyika vagyok, hegyvenkét éhes!") Hanyika egy szatyorral és egy dobozzal tért vissza. A szatyorban minden, amit a remete fölírt, a dobozban pedig három kismacska. "Ahám aszonta, ha nem hahom itten, akkor űvehük enhem is agyoncsah!" A fiatalka cicák a mamatej nélkül szüntelen hasmenésben szenvedtek. Egy nyafintásra is fostak. Telefosták a házat. Tévéstáb, riport, az asszisztensnő leszaladt a faluba viszkaszjuniorért. A macskák olyan fiatalok voltak, hogy a lágy, kocsonyás viszkaszjuniort is elő kellett rágnia nekik. Közben bevallotta a riporternőnek, hogy a városi lakását is fenntartja, oda vonul el, ha itt már nincsen nyugta. A riporternő is vallott, ő is deviáns, az asszisztensnőjét szereti, három papagája van, két cicája és egy Fiat Pandája. A stáb még össze sem pakolt, amikor valakik jöttek, italt hoztak, rettenetesen berúgtak, összehányták a reterát deszkáit, csak a rumli maradt utánuk. Le kellett mennie a takarékszövetkezetbe, mert elfogyott a pénze. Az úton szembe jött egy lány bakancsban, nyáriruhában, föltűzött hajjal, kis drótszemüveggel, nagy hátizsákkal, szájon akarta csókolni, elkerülte a csókot és hazaküldte a lányt, először szépszóval. "Kétszer ne hálj ugyanazzal a nővel, mármint nem matematikai, hanem filozófiai értelemben kétszer, ne, ha jót akarsz magadnak." A takarékszövetkezeti számláján  kevés pénzt tartott, de ebben a faluban még ennyi is sok: csúnyán néztek rá a nők, ennek örült: "Végre!" Később egy nő, aki bankban is dolgozott, elárulta, van egy rendszer, ami alapján az összes pénzét megnézhetik, ezért voltak olyan mérgesek. A városi buszról két diák szállt le, odament hozzájuk, bemutatkozott nekik és kérlelte őket, higgyék el, nem ő az, csak hasonlít rá, elterjedt ez, sajnálatos, meg minden. A sofőr még át sem fordíthatta a buszon a táblát, a fiúk máris visszaszálltak. Autó, hat vendég, két barát, az egyik igazi, három nő, hetven üveg sör. Jót nevettek az anekdotán, kisült, hogy az egyik fiú az új kritikai irányzat fenegyereke, egyetemi oktató  -halál röhögték. Nagyon komolyan mentőakciókat kovácsoltak, az egyik nő olyan helyen dolgozik, szereznek valami jó hosszú, hároméves ösztöndíjat, katedrát, Amerika, amerika! Amerika,  ott igazán remete lehet az ember, Richard Brautigan hullája egy hónapig feküdt temetetlen big sur-i házában, Malcolm Lowry, nos őt se zaklatták agyon a Sziklás hegység oldalában, rálátással az ósönre. "Mi lesz az állatokkal?" Az állatorvos javasolta, szépen leoltja mind, elalszanak, azután boldogok lesznek az örök macska - kutya- papagáj- örvösgalamb- mezőkön. "Sündisznóim is vannak, kábé huszonkét errejáró kutyát etetek, verebeket, galambokat." Az állatok. Az állatok miatt nem lehet mozdítani. Egy fiatal barátja, aki annyira szerette, hogy még telefonálni sem mert neki, legyen szabad az a három perce, levélben javasolta, huszonkét mondat, hogy tartson titkárt, adja el a házat és vegyen máshol egyet.

Titkárt tartott, molett harmincas nőt. A nő mindig vajszínű lenge ruhákban jár  -gyakran meglátogatta, autóval, éjszakára soha nem maradt, és ha ott volt, mindenkit elzavart, kivéve a három remetét négy annyira fiatal lánnyal: húsuk, mint a korai barack. Ők legázolták a titkárnőt. Az állatorvos alaposan megtapogatta a titkárnőt, kétszer négy-öt diák a szakdolgozat mesével elaltatta, a tévéstábok meg már tapasztalattal rendelekeztek a titkárkezelésben.

Telt-múlt az idő  -egyszercsak, éppen valami bonyolult jogi kérdést taglalnak, megszólal a rádiótelefon a titkárnő ártatlannak látszó vietnámi retiküljében. "Mér, mit gondolt, azt hiszi, lehet másképp?" Kapott egy papírcetlit a telefon számával. Többször is használta a cetliket, egyszer a városban fiatal diákok, tanársegédek és vendégprofesszorok kapták el, a hetedik kocsmában a vécén felejtették, akkor hívatta először a titkárnőt.

Bonyolult konspirációba kezdtek, az állatorvos etette  az állatokat és vitte föl a soros nőit, a titkárnő kormolt, még az állami tévé is csak négyórás nyomozás után találta meg egy hegyi üdülőben az ország másik sarkában.

Hazajött a szanatóriumból, két napig csend volt, akkora: vásárolnia kellett egy kisrádiót a vasboltban. A harmadik napon diákpár szállt le a városi buszról, az utcán kapták el, persze, jöhetnek, olyan kedvesek voltak, két üveg pilzeni a szimatszatyorban. Bevették magukat a vendégszobába, reggel tízig recsegtették az ágyat, aztán elmentek a tíz-tizessel.
Néha megmakacsolja magát. "Nem vagyok itt!" Cigánynők jönnek, bekiabálnak, hat kutya ugat föl, elszaladnak. Egyszer az egyik fiatal cigánynőt megsajnálja, leinti a kutyákat. Van bőrkabát, ravatali hullacipő és szendvicssütő, szpídlimit. Háromszáz, háromszázötven látogatóra  fittyet hány, a titkárnőnek lárifári, popsiveregetés, piszipuszi. Egyetemisták jönnek a szakdolgozat mesével, az egyik fiú leakasztja a kaszát, fogja a cöveket az üllőt, kikalapálja a kaszát dudvára, megfeni, hat rendet vág a telken, öt forgót. A lányok meszelnek, megisszák a mészbe való tejet, leszaladnak a faluba másik tejért. Dobozos tejet vesznek, Paraszt Tej-et, tehén van rajta, szavatossági idő három hónap, beleöntik a mészbe, nem tej. Kiderül, nem tej, a fiúk nevetik is, hát nem tudták? -azért népszerű, mert nincsen tehén és tejszaga!
Elhatározza, dolgozni fog, érzi, jönnek föl a szavak, sürgős, hívja a titkárnőt, perszehogy tud gépelni, jön, azért fizeti. Hoz egy táskagépet, akkora, mint egy verseskötet, szpídlimit, viszon ennyiésennyi megabájt, izérem. Mondja a mondatokat és nézi a nőt. A nő nézi őt, mit akar. "Hát írja, kedves." Kiderül, a nő ájbiem kompatibilis, vörd, ekszcel, novell, de gépelni csak három-négy ujjal, és diktálásra: nem. A kurva életbe! -hát van neki gépírónője, telefonáltatja a számát: meghalt tavaly. Lemegy a postára telefonálni, már nem lehet úgy, de a postamesternő ráparancsol a hírlapos kiscsajra, hívja a parancsolt számokat, majd számlázzák valahogy. Hallja a postamesternő, mi a gond, ő tud mindent, egy nőt is, aki gépelni tud, még gyorsírni is ha kell. Diktálásra? Természetes. Harminchat éves a nő, négyszázhúsz leütés per perc, ezerkilencszáz leütés per egyhiba.
Menekülnek, mint a bitlisz a nehéznapban, az autóban gyorsírásba diktálja, a titkárnő lakásán megint gépbe - a titkárnő közben elvált, láthatása lenne, de átszervezi, mindegy. Vonaton is tud gépelni a nő, kétszáz leütés per perc, sebaj. Az állatorvos istenhátamögi, hatodik emeleti lakótelepi lakásának ajtajában háromfős nagyonfiatal tévéstáb fogadja, megkegyelmez nekik, nyilatkozik.
Lehullanak a levelek, télen a remetelét? -a havat falun mindenki a maga háza előtt hányja el! Télen a remetelét kellemesebb a városi törzshelyen, de február végén már felköltözik, mert ilyenkor még kevés a látogató, csak az állatorvos, a tanító, a postai dolgozó nő, hétszer is hál vele, hatszor két-három-öt szakdolgozatos diák, négy tévéstáb, két külföldi remete, mindezek barátnői, riporterek, sofőrök, lehányják a reterátot és fölfedezik a titkos angolvécét, azt is. Hetvenhárom kóbor-macska, huszonkilenc kóborkutya, három csapat veréb, seregélyek, rigók. Hernyók.

Júniusban különös hernyók támadnak. Narancssárga, szőrtelen hernyók. Csupasz, izgékony állatok, fonadékuk a legmagasabb fiatal hajtásokon, nehéz őket hernyóknak nevezni. Férgek, egymáson kígyóznak. Néhány látogató tanácsokat ad. Egy részeges növényvédő üzemmérnöknő szerint benthbithetrobibuloszuflaszulfát kell nekik  -kap két sört, egy kávét. A vízvezetékszerelő okleveles biogazda szerint gázolajos rongyot meszelőnyélre kötözni, meggyújtani, leégetni a fészkeket. A remete a harmadik megoldást válsztja, megkéri a madarakat, egyék le a férgeket, csakhogy a madarak nem ismerik ezeket a férgeket. Ha, talán, megkóstolnák, lehet megennék, de nem, semmi újság nem kell nekik. Három diák, szakdolgozat, vállalja, hogy lemetszik a hernyós ágakat. Zsivaly, részegeskedés, létratörés, elzavarja őket. Közben négy remete, öt nő, de kettő menstruál. Hat heti mosatlan, tíz palack pilzeni marad utánuk, meg ide-oda dugdosott intim betétek a csinos kis tasakjukban. Maga kezdi meg a harcot a férgek ellen. Glosszát ír az esetről, mindenki őrjöngve örül, végre állást foglal az öreg, a férgek színéből és abből, hogy madarakkal akarta leetetni őket a fákról, barátai politikai következtetéseket vonnak le. Szerencséje támad, mert a következtetések alapján helyesoldalinak skatulyázzák. Nem idecsirke ő, emlékszik, olyan metszőolló kell ide, külön e célra, amit hosszú meszelőnyélre erősítenek és szárát madzaggal rángatják. Kér egy ilyet a hatodik szomszédtól. Az ágrezzenésre a férgek mind elengedik egymás szorítását, befejezik a falást és lepotyognak a méteres dudvába. Két- három megússza a tiprást, júliusban tombol a második nemzedék. Permetlét vásárol (száztizenkét látogató ötzerháromszáznegyvenöt jótanáccsal látja el, ezek között új nincsen).A permetlét a kocsmában vásárolja egy traktorostól, aki már a téeszben is növényvédős volt. Szidja a traktoros a káeftét, mert innen nehezebb elhozni valamit, pedig a fejétől büdösödik a hal és ezek még jobban lopnak, mint azok, akik ugyanazok, mint ezek, és képesek a föntiekre fogni mindent, hogy fejitülbűzlikahal. Jól berúgnak, a traktoros hazaviszi a wartburgján, megnézi a férgeket: Ez a méreg, amit most ad, ez mindet kipusztítja -erre isznak, közben látogatók érkeznek, integet nekik, jöhetnek, ha hoztak sört, persze, integetnek a látogatók, hogyne, van sör, pilzeni jellegű, isszák, ölelkeznek, nótáznak is, a traktoros hozza otthonról a fél mélyhűtőt, fagyasztott csirkék, disznóhús, olvadoznak a konyha kövén, lábak, edzőcipők, űrcipők, jézussaruk, sötétség. Hajnalban fölébred, szomjas, emelgeti az üvegeket, mind üres, a hűtő, az egyik hűtőgépben talál egy palackot, kupaktalan, megrázza, habot vet, meghúzza, issza, issza. Hirtelen kitisztul elméje: Nem sör volt! Gondolkodik, hogy van ez, hányjon, ne hányjon?, gyomrában erős ütést érez, le kell ülnie, ezek a fiatalok, valamelyiknél biztosan van telefon, újabb ütés, föl a gyomrából, elmosolyodik: Még a végén söríze lesz! Előkaparja a cetlit a számmal, azt hiszi, az előtámolygó fiatal lány láthatja, nem látja -a nagyüzemi mérgek tízszeres, százszoros töménységűek.

                      Reggel tízkor ébrednek a diákok. Már hideg a tetem.