Zene: Jimi Hendrix: Are You Experienced (1968.10.10. San Fransisco, Winterland) 

Az emberi agy működéséről viharos sebességgel egyre gyorsabban egyre többet tudunk meg, annyi bizonyos, hogy egy másik dimenzióban működik, mint a cyber.

Lehet, hogy éppen ezért 2500 magasságában, amikor a partraszálló amerikai kőbaltások elfoglalják a dél-franciaországi fabunkós huhogók ültetvényeit, a kőrakosgató számolószerkezetek helyett be fogják vezetni a halcsonton tologatott gesztenyéken alapuló rendszert.

Vagyis egy idő után biológiai működésű agyak lehetnek a gépekben. Ugyanis soha, soha-soha nem fognak tudni olyan filmet vagy videoizét vagy videopszichotikus-cyber-EEG-szuperműsort készíteni,ami fölér azzal, amit az emberi agy képzel egy jó könyv olvasása közben. MegB'-sza a kutya a marketingesek szerint az ilyen vásárlói szegmenst, úgyhogy le kell szoktatni az emberiséget az olvasásról, és akkor mindenkire japántúristákat lehet küldeni, akik nem a marketingesek piaci elvárásainak megfelelően fogyasztanak.

Ma még megúszhatom a Harry Pottert vagy a Matrix-filmsorozatot. Aztán kihalok, mint az orángután. Az utolsó olvasó embert állatkertben fogják mutogatni, de senki nem fogja megérteni, mi szükség lehetett ilyen lassú adatfölvételre. Fogok egy fényképet, átfuttatom a vízfestmény programon és kiakasztom a falra : akvarell. Száz dollárért veszek egy Van Gogh-lemezt, azon kersztülfuttatva letöltöm a netről Angela Merkel szűz sejhaját, öt példányban csokrozom: és megvan tehát Van Gogh-ban. Ez a szöveg nem bonyolult, olyan maimodern-publicisztikai, nem olvasom az Index.hu-t, de mondjuk ott, az olvasói fórumban még elmegy. De egy igazi internetagy már kukkot se ért belőle: fehérzaj. Az emberek sajátképzelet-mezeje annyira elsivatagosodik, hogy csakis külső képeket tudnak élvezni, betűkön keresztül  nem képesek ELKÉPZELNI semmit. A baráti társaságban elmesélt sztorit sem. Egy jóltanuló, viszonylag jólolvasó gyereknek is fehérzaj van a fejében olvasás közben. A tanulnivalóra még rámotiválja magát, de akár Rejtő Jenőt se képes olvasni: fehérzaj.

Addig nincs is baj a marketingvezérelt fogyasztási társadalommal, amíg minden működik, és az emberek egy enter-leütés nyomán egységesen lecserélik a gépeiket, autóikat, elnökeiket. Akkor van baj, amikor egy katasztrófa után ilyen elavult, számítógéppel nem modellezhető, marketing[fogyasztási] aggyal nem értelmezhető cselekedetekre van szükség, mint szolidaritás, együttérzés, támogatás, türelem. A katasztrófafilmekben ugyanis a tömeg massza, 1, max 6 hős vágja magát előre benne. A katasztrófafilmagyú szellemisötét ifjak a katasztrófa hatodik órájában bemennek a seriffi irodába, félretolják a seriff úszó hulláját és kiveszik a szekrényből a dum-dum fegyvereket, fölírják a terepjárójukra, hogy AID, ásványvizet osztanak a szomjazóknak, teleszarják egy jónevű ügyvéd íróasztalát,

deep throat

-jeleneteket rendeznek a magukkal ragadott, mindfiatalabb kislányokkal, piros szalagot kötnek a karizmukra, ételt visznek éhezőknek, célbalőnek helikopterekre, szülő nőnek kerítenek orvost, stb stb stb. A rendőr meg csipőjére támasztoptt dum-dum fegyverrel aszondgya, amit egy filmben látott: "Ember, itt most mindenki magáért felel!" Nincsen sötétebb, bunkóbb, tudatlanabb társadalom, mint a  gondosan szegmentálható fogyasztói. Azzal az ésszel, amivel az elavult polgári-felvilágosultban a gyogyót, a marketingtársadalomban a high -t [gimnáziumot] lehet elvégezni.

Remény mindig van. A

handarbeit

sokáig érték lesz, és ha valaki képes tejföllel leöntött zöld kúpok előterébe szürkéskék foltot festeni, mely attól lesz tó, hogy a kúpokat meg a rajta úszkáló piroskezdetű fehér 2-eseket ragyásan tükrözi vissza, plusz egymásra rakosgatott nyílhegyek, mint fenyők, azt megbecsülik, képét megvásárolják még akkor is, amikor már lesz festőport, mely ecsetszerű vonásokat igéz vászonhatású papírra is.

Hamis illúziók: hogy a

fogyasztási regények

irodalom, és majd olvasásra nevelnek[!].  A Harry Potter vagy Gerlóczy Márton művei szigorúan fehérzajmentesek, semmi olyat nem tartalmaznak, mely rendetlenséget okozna vagy kételyt ébresztene: fogyasztási-cyberTV-agyban  visszacsatolhatóak, elemeik ismertek, dramaturgiájuk különösen filmszerűen nemmeglepő.       

Ha egy átlagosképességű, de még magas néma-értő olvasási szintű középkorú tanügyér, aki kötelező olvasmányként megengedi Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényét, érezni szeretné, mi a fehér zaj, kezdje el olvasni XVI. századi magyar emlékírók visszaemlékezéseit. Nos, amit akkor érez, az a fehérzaj. Ahogyan egy magas olvasási készségű olvassa Zay Ferencnek  Az Landorfejírvár elvesztésének okairúl   - írtját,  úgyan egy mostani gimis az Egri Csillagokat. 

Természetesen tudjuk azt, hogy nem Andrea Merkel szűz sejhaja az, sőt, a sej sem az övé –ha nem is létezik házilag hozzáférhető módszer a fotoshop-trükk [hoax] leleplezésére. Mindazonáltal A.M. illetett részeit senki nem látta, tehát lehetnek akár azok olyanok is, mint Mariana Pop amatőr művésznőé, akinek portfóliójából csente el a net-művész a montázsolásban [hoaxolásban] fölhasznált bizonyos lényeges elemeket.

 Noé, amikor az Úr-tól letöltötte a bor1.0 verzióját, arról beszélt, hogy ez gyógyhatású, fogyasztása biztonságosabb, mint a juhokkal közösen használt, mételytől hemzsegő ivóvízé, kismértékben gyógyszer, nagymértékben orvosság.  Eredeti verziójában az amphetamin túlhajszolt, álmos vadászpilóták éberségének fönntartását szolgálta, majd háztartási kedélyzuhanásban szenvedő gépesített úriasszonyok antidepresszánsává lett, az átmeneti időszakban kamionsofőrök fogyasztották nyakbaakasztott vizes törölköző használata helyett vagy mellett a fuvar 36-ik órájától, most pedig újra, tulajdonképpen, a lélek penicilinje e poszthippi korszakban, mely az eredethippik narkomániáját megvetéssel elveti –ám világoskék, barnával csíkozott mellcsifelcsiben és koppincs trapinaciban.

Miért kellene akkor siránkozni azon, hogy a marketingkultúra fehérzajként leselejtezi a bonyolultművészetet, különös tekintettel a könyvvé fűzött nyomtatott papírlapok tanulmányozására. Tarthatalan a konzumtársadalomban az, hogy egy ötvenéves könyvből ugyanaz a szellemitermék tartósan ugyanazon értékkel fogyasztható [Icc. Jack Kerouac Úton, vagy Hemingway Az öreg halász…-a]. A művészet bonyolult, és konzumálási [fogyasztási] szempontból alig kezelhető. Milliárdos értékek megtekintésére nagytömegben mozgathatóak fogyasztásképes emberek –a fehérzajos agyú korosodó művészettörténésznőket el kell azonban keserítenem: valószínűleg ezen az elven nem-képzőművészeti jellegű nagyértékek megtekintésére is mozgathatóak a fogyasztásitársadalom szegmensei. (Van most utazó Verdi-Aida óriás operaprojekt is…)

5 fillérért letölthető cinikus bölcselmény szerint azelőtt se olvastak az emberek. Például a XX. század elején. Hagyjuk a nagyságrendeket! Azt kellene megérteni, mi a különbség a még nem olvasó, az önellátóból a fogyasztói társadalomfelé bandukoló ember és a már-nem-olvasó között… Egy másik parttalan pocsolya kellősközepébe ereszkedik az az olvasáskutató, aki azt vizsgálja, hogy Jack London Az élet szerelme című novellája miért fehérzaj egy Harry Potter-en fölnőtt hatdiplomás elitértelmiséginek.

Ha előveszek egy 1974-es HiFi berendezést, quadrophone-t, arra fölhelyezem a Pink Floyd Dark Side of The Moon című lemezét… 

…aztán ugyanezt meghallgatom egy mai csúcs hifi-n, jelentős különbséget érezhetek akkor is, ha a Pink Floyd egyébként nekem már fehérzaj lenne. A különbség, amit hallok, én, akinek a Pink Floyd még nem fehérzaj, az lesz, hogy a mai hifiben több a basszus és kevesebb a magas, és a gitár, az ének magasrégiói, a cizellált hangcsillámok torzulnak vagy eltűnnek. Mert a mai zajvédelem a harminc évvel korábbi csúcsteljesítményből

a kis, finom, hetekig munkált megoldásokat zajnak tekinti s levágja. Ha van még egy ilyen ős hifim, erről még meggyőzhetem az 1984-ben születet mai-hifi tulajdonost. Ő azonban azt fogja mondani, hogy bár a fentieket elismeri, de

egyébként

az ő ízlésének[!] a Pink Floyd már fehérzaj vagy inkább a lila, kevés a basszus, a monotónia, és tompán szól a hifijén, amit megszokott… és különben is, ízlésről nem lehet vitatkozni. (Papnék és zászlók. Lótúlsóoldalák)

Pernye András, a 70-es évek zsűritag sztárja, mikor megkérdezték, hogy mint zenetudós, mint hallgat lemezeket, elmondta, hogy régi mono lemezjátszós rádióján. Már akkor is csodálkoztak ezen, hogyan lehetséges. Ma már elképzelhetetlen, pedig: igaz. Annak a lemezjátszónak a hangja mai csúcshifin edzett cyber-fülnek élvezhetetlen feketezaj…

Hát, ha még Pernye azt is elárulja, hogy a kottát olvasván is hallja a zenét…