A Spiegelmann-rejtély kiáltása...
[„a faszom”] Csokonai Lili. Már csak a leglelkesebben elvakult kritikusnők ünnepelték "Lili"-kében a véégre-nő-t...És a laktanya könyvtárosnője. Én azonban vitatkoztam vele... Nagyjából húsz sort olvastam „Lili”-kétől, amikor fölnéztem imígyen: >>Ezt vagy Weöres írta vagy Esterházy vagy én.<< A jellegzetes „vagy én” a korai esterházy-buzik stílbrav copy nagyképűsége volt. Mert persze, mint mindig, ekkor is kifelejtődött Az urgai fogoly írója (folyóiratokban már olvashatóak voltak Krasznahorkai nagyszerű archaizálásai). Aztán ésszel is végiggondolván: Weöres ugyan miért is készítette volna el a Psyché-je gyönge másolatját. Mert azért, maradjon köztünk, a Csokonai Lili-ben van egy adag jellegzetesen posztmodern ökörködés. Annyira nem jó az archaizálásban a Mester, mint szeretné, és a posztmodern, mint stílbrav, a jelenkori rekvizitumok nagyszerű alkalmat [!] teremtenek az archaizálásbéli heányok elmaszatolására az akkor még szemtelenül ifjúnak számító 34-35 éves szerzőnek. (Ez a maszatolás Nádas értelmiségi pornójában a feszt a paródiába-fordulás.. A Trilógia minden alakja, momentuma copy, főleg német irodalmi területen kurvára ismerős lehet már, de ha egy csavarral „paródia” lesz, akor még, főleg magyarban, elmegy…)
Ne legyen igazam. Ha tévedek, szivesen lenyomok büntetésből húsz fekvőtámaszt. Jó, negyvenet, na. Körbefutom kétszer a háztömböt. És… mondjuk elolvasok egy Wass Albert könyvet. Vagy befejezem Márai A gyertyák csonkig égnek -jét, amiben a 75-ik oldalig eejuhnyemeztem el… Meghallgatok egy Philip Glass CD-t, na! (Szeretem tudni, mit ítélek.) Spiegelmannékra kb öt percet áldoztam, a könyvből öt sort, a „blog”-ból pedig vagy tizet olvastam. Nem szeretnék most azzal foglalkozni, amivel ennek a műrejtély csinálmánynak a kutatói.
Ami engem érdekel ebben a műbalhéban: A kiáltás, a néma…
Azért a népiromantikus [am. blogoszferiális] Spiegelmann -fanoknak meg kell említenem néhány körülményt. (Nem, nem azt, hogy Garaczi első „internetregényíróipályázat” nyertesünk.) Van egy igaziíró barátom, aki többek között a manapság tévesen Maros Andrásnak tulajdonított színvonalas, könnyed, időnként humoros novellaszövés úttörője. (Nem, nem Hazai Attila…) Nos, ebben a stílusban írt novelláját elküldte a pécsi Jelenkornak. Keresztesi József, aki a blogoszférában inkább, mint jelentős műhülye vagy PKI botcsinálta szerkesztője ismert, meglehetősen nagyhatalmú sündisznócska is. A barátom novelláját azzal vágta vissza: „[a] Jelenkor egy komoly irodalmi lap, ami nem közöl humoros írásokat”. Én azóta is ezen röhögök. És ilyen jópofák pumpálják irodalmunk vonatának kerekét, mint Keresztesi József. (haha..haa… aa…hh..) Tehát. Spiegelmannék az Alföldben is publikáltak. És az Alföld is: detto, mint a Jelenkor. Az az irodalmi lap, ahol mindegy ki írta, a szöveg, ha jó (és lapszámba illeszthető) megjelenik, a Balogh Endre-Barta András & Co. jegyezte Prae. Az Alföld azonban egy komoly, pl a bárányhimlőnél is komolyabb irodalmi folyóirat is, ahová akárki nem küldhet be kéziratot. Irodalmunk Nap-jának fűtői, főleg a 22 esztendővel ezelőtti Csokonai Lili szopás [=szopatás] óta igen alaposan utánakérdeznek a „nőknek”. (Javaslatom a 2009-es év botránykönyvére Adják ki A Kétmondatos Hallomást –amik alapján irodalmunk vonata kerékpumpálói olvasásthelyettesítően ítélgetgetnek könnyedén… 2 Ft-ért megnevezem azt a három nagyhatalmút, aki forrása ennek a ma még verbális szamizdat-nak…)
Tíz esztendővel ezelőtt egy zsende költőlyány vén (ám só nyalására nyálát cseppentő..) kecske maszkjában [ Vadász Géza ]írta verseit. Mogó Világ nívódíjat is kapott. Aletta Vidre két mondatot nem pazarolnék itt, csak utalok rá.
A mai Magvető kiadó marketing alapkoncepcióját akárha egy képkeretező-üveges vállalkozó is kitalálhatta volna: Legyen ez a magyar élmenő szépírók kiadója, erre extra áll. tám. jár, minek is szétszórni ezeket a pénzeket. Tipikus pár. káp. medencei felfogás. A Magvetőhöz gyakorlatilag A Vezér-en , Morcsányi Gézán keresztül vezet út, szerkesztőnők kéziratot nem vihetnek be. Bár tudok szerkesztőnőt, aki egyébként szabadidejében nagyhatalmú sündisznócskát játszik, igazából a Magvető szerkesztőnői elsősorban a férfiak által teljesíthetetlenül magas tisztaságú női aprómunka maradéktalan elvégzésére vannak fölvéve. (Bevallom, ha én, gumicsizmás alvégesi parasztgyerek, ha kiadót gründolhatnék, csak szerkesztőnőket alkalmazván: majd azt én tudnám, mit adnék ki, szerkesztőnő ül, pillog, nem gondolkoz’ ám tündéri precizen dolgozik kiskezével.) Valamint szerkesztőnő (főleg , ha a főnök szuperférfi) az istrángot gyöngéden rángatja (vö Király Levente ex-Magvető szerkesztőférfi egynémely kijelentését –szerintem ő tette be a kaput szerkesztőkférfik előtt a kiadónál…) A Magvető nem a nyeretlen kétévesek kiadója, bár a termelési szabályzat tartalmazza évi 1 db szűz elsőkönyves kiadását. De hát ismerjük a maimarketinget: ez egy erősítő kivétel, amivel a többi ostromló pofáját alapállásba lehet helyezni.
És innen tátom csak igazán a néma számat kiáltásra.
1.Teljesen kizárt, hogy a blogoszférából bármely magas színvonalú irodalmi szöveg korrupció [nem csak pénzbeni, hanem a hamvasi értelmű korrupcióra is gondolok] nélkül a Magvetőhöz kerülhessen. Korunk Pfisterer-ét korunk Barokk Róbert-jével a halál kaszájára küldenék onnan, még akkor is, ha Miklóskát valaki bevezetné a Szürke Eminenciás-ok valamelyike elébe, akik irodalmunk Nap-ja fűtéséről rendelkezhetnek. Egy bizonyos passzust kell végigjárnia annak az ifjú titánnak, aki szeretne az Év Megengedettje lenni a Magvetőnél.
2.Ráadásul 2008-ra már kitelt az Év Megengedettje a Magvetőnél, mire Spiegelmann-ék felbukkantak.
A Spiegelmann-könyv önmagában is sikoly. 3.A szöveg fő alkotója kiváló író. 4.Aki nő. (Tehát nem írónő, mint Bódis Kriszta vagy Tisza Kata.) Első, talán zsenge írásaiban is igen friss, tisztító nyugati (amerikai-óceánontúli) szelet éreztem. A grace paley-i féle kívánatos minimált. Nem sokat tévednek, aki a magyar Ellis-re (bocsáss meg, Attila…) gyanakodnak. Paleytől (meghalt 2007. augusztusában, 85 évesen) hirtelen A kiscsaj –t tudnám olvasásra javallani. FONTOS FIGYELMEZTETÉS: Egy feminista aktivistának javallottam, ám ő rámtépte a firhangot ezért, mindenek („részvéttelen picsa”) lehordta a szövegfelszín miatt. (Erről többet majd kommentekben, ha lesznek...) . Vagyis a házaspár nőifele, még a „befolyásos férj” (bocsásson meg ő is nekem..) segítségével sem (amiből nyilvánvalóan, mint nem-írónő, nem is kért… ) adhatta volna ki ezt a könyvet.
5.Csak az, hogy a blog-pont-hu foglalkozott (s generálta) a műbalhét, több vásárlót szerzett a könyvnek, mint a szerző(k) saját nevén kiadott változata szerezhetett volna (és mondjuk a marketingben élmenő Ulpius-nál… )
Egészen profán-vágván: 5/b.: Ha nincsen a blogoszferiális műbalhé és hírverés, tizedannyi példány kel el a könyvből. És főleg: Honor pedig nulla. Manapság már neves szerzők egy fitying honoráriumot könyvük után nem kapnak. A kiadó, ha szán pénzt még, akkor szerkesztőre kéri. Két-három éve még hasznos ötlet volt Nagy Nev-et vásárolni szerkesztőnek az áll. tám. kiharcolásáért. Nagy Név 50-100ezer Ft közötti összegért adta a nevét, mint szerkesztő. A szerző meg kapott a kiadótól 10-20-50 példányt, oszt tavasz! 5/c.: Mégprofánabbul vágván: A műrejtély hasznát abban látom, hogy a szorgalmasan dógozó házaspár így végre megfelelő & megérdemelt pénzmaghoz juthatott. Legalábbis merem remélni.
Ennyi volt a néma kiáltás.
A többi már csak levezető krákogás: Hogy a XX. Század A Női Titkok piacradobásának százada [volt.. még igazából nem is ért véget a XX. Század…] Na, és mi van abban, ha megtudjuk, ami az angolszász [anglosux] kulturkörben rég nem titok. Angolszász kulturkörben arra, amire a mi lánykáink azt mondják „szopás” a lánykák nem mondják, hogy suck, mert angolszász kulturkörben a lány ismeri az ősnői bölcsességet a suck (valamint a jerk off ) felől. Ugyanígy semmi titok nincsen abban, hogy nők is fogyasztanak és mívelnek is pornót. Magyarországon még akár hathétig érdekes (Csernus Imrétől három hónapig is listás…) botránykönyvet lehetne írni a titkolt ám tipikus női perverziókról, mint fenekelés, pisi, kikötözés (Németországban kifejezetten nőknek is készítettek fenekelős pornóképeket már 77 évvel ezelőt is…) és a mű-gay. Az csak nálunk újság, a mi nyugat-ázsiai prűdségünkben, hogy létezhet nő, aki szeret szopni is. Ha valaki hallotta már a rádióból Szepes Mária néni berlini történeteit a múlt század 20-as éveinek végéről (speciális nőiperverziók kateg.), akkor semmi orbitálisat nem talál "Laura" pornójában. Már a süllyeteg, régi bölcsességekkel görög kereskedőknek boltoló Hermesz Triszmegisztos is megaszondta: Nincsen új a paplany alatt. Olvasom a Spiegelmann-könyvről: „Intellektuális pornó”. Mert Nádas Péteré, az nyami volt, ugye?
Én bizakodom a Spiegelmann házaspár felől. Az a kiáltás, ami „a rejtély”, vagy a tanulságai, talán elegendő figyelmet irányítanak a szöveg nagyobbikfelének egyébként is érdemes szerzőjére. És ki merne csak csiocsipszet is vetni powerelő társára?? Nemhogy kavicsot, pláne követ. Ha nincs a "Laura" mögötti Nagy Név, maxx az Ulpius-nál jöhetett volna ki ez a könyv. (És ez nem az Ulpius, ez a Magvető leszólása itt...) Márpedig "a blogoszferiális siker" irodalmunk Nap-ja fűtőinek a habilitáláshoz még kevés. Sőt... A Magvető azonban megfelelő kiadó. (Futottak még: Szépirodalmi’, Kalligram, Jelenkor… bár ezutóbbit éppen a Magvető agresszív piaci magatartása majdnem befuccsolta.) És én bizakodom, hogy a kedves szerző második, lényegében tehát első könyve is a Magvetőnél fog kijönni. És akkor innen folytathatjuk:
PostScriptum:
Ugye, milyen jó lenne, ha nem lenne igazam, ha ez az egész egy rossz álom lenne, a Spiegelmann-t tényleg outsider picsoid írónő írta volna, valódi neve Wargha T. Honorette, vagy egy frottőrista cukrosbácsi, Snassz Jenő vagy Kloákovics Szipirty, okés, pipa, enter, volt egy ilyen botrány, jövőre meg más lesz… Én a Kétmondatos Hallomás-t szeretném, papíron…
