Ezt a kéziratot –hogy a XIX. század novellistáinak kedvelt fordulatával éljek–, „ egy barátomtól kaptam” illetve a „kávéházban találkoztam egy régi tiszttársammal, akivel valaha együtt szolgáltunk

egy garnizonban". A lényeg: azoknak ajánlom, akinek van fantáziája és humorérzéke. Aki az evolúciónak már egy olyan magas fokára jutott, hogy fantáziája nincsen, nem szorul rá, mert ő már mindent tud, azt kérem, ne olvassa el, mert csak felhúzza magát a számára zavaros mondatokon. Berkley, a nagy angol filozófus is megmondta, hogy tárgy nincsen, csak a bennünk kélő érzete. Ezért ha valaki egy többszörösen összetett mondatot képtelen elolvasni, abban a mondatról zavaros érzetek kélnek, tehát akkor az a mondat zavaros is. A kéziratot igyekeztem valamelyest gondozni, bár nincsenek korrektori hajlamaim, és magam anyagaiban is hagyok elég hibát. (a közreadó megjegyzése)

 

Bevezető
Nagy a Darwin állatkertje. Belefér minden. Darwin régen, a XIX. sz. elején élt. Ő fedezte föl az evolúciót. Az evolúció azt jelenti, hogy az élőlényeket nem az isten teremtette. Hanem egy bonyolult fiziko-kémiai folyamat során fehérjemolekulaláncok egyszercsak képesek váltak arra, hogy reprodukálják önmagukat. Egyre bonyolultabb szerves formák keletkeztek. Ezért nem helyes, ha egyes emberek így fakadnak ki fölháborodásukban más embereken: Nagy az isten állatkertje. Helyesebb lenne, ha azt mondanák, Darwin állatkertje a nagy. Persze ez az állatkert nem igazi, csak szimbólum. Aki nem tudja, mit jelent a szimbólum, írja be a keresőbe szimbólum, majd meg fogja tudni, mi az. Ilyen irodalmi szarság.
Darwin evolúciós elméletével sikerült bizonyítani, hogy nincs isten. Sőt azt is, hogy az isten miért keletkezett: Mert az emberek nem rendelkeztek még a megfelelő ismeretekkel. Márpedig a vallás az ismeretek hiányából ered. Most már tudják az emberek, hogyan keletkeztek az élőlények, meg az ember. Tehát semmi nem igaz, ami a bibliában le van írva. Nem isten teremtette a világot.

Káté
Ez nem két betű fonetikusan leírva, hanem vitaműfaj párbeszéd formájában. A párbeszédet a szerző önmagával folytatja. Ő a kérdező és a válaszadó. Kicsit hasonlít ez az önmagával sakkozó sakkozásához. A szerző a kérdéseket a válaszokhoz igazítja. Vagy olyanokat kérdez, amik viták során gyakran fölmerülnek. Úgy Darwin előtt száz évvel ez a műfaj, a káté nagyon divatba jött. A francia felvilágosodás filozófusai is művelték. Ma már hihetetlen, de Darwin előtt is voltak, akik nem hittek istenben. Vagy istenben hittek, de az egyházat támadták. Itt Európában általánosan a katolikus (római) egyházat támadták, mert azé volt a hatalom. Az egyházi hatalom meg a legfőbb püspök, a pápa kezében van. Így a pápákat, meg a pápaság intézményét is támadták. Voltak olyanok, mint Voltaire, akik a vallásosságot is támadták. Arra is volt példa, hogy ezek a nagy francia felvilágosultak a muzulmánokról írtak úgy, hogy abból a kereszténység kritikáját lehetett kiolvasni. A hárem csak díszlet volt, a sok muzulmán-szerű név meg a körítés hozzá. Denis Diderot is alkalmazta ezt a módszert a Fecsegő csecsebecsék című filozófiai regényében. A csecsebecse itt tulajdonképpen a női nemiszerv, a fecsegése pedig az a csámcsogáshoz hasonló hang, amit az éhes vagy a kielégült szerv ad ki. De ám a regény meg közben a kor visszásságait tárta föl, nem a háremek, hanem a női budoárok titkait.
A francia filozófusok számtalan kátéban vitatkoztak egymással. Ezek nagyon hasonlatosak a bloghoz, a blogoláshoz, Csak akkoriban papírra mártogatós tollal, tintával kellett írni. Ráadásul porozni meg fölitatni a tintát, ne legyen paca. A papírra írt kátékat aztán a posta vitte. Némelyiket kinyomtatták röpirat formájában.
Mindenféle filozófusok voltak. Rousseau például A Természet-ben látta istent. Akik csak az istenben hisznek, de antiklerikálisok, egyháztagadók és a vallásokat is tagadják, minden kötött vallási eszmerendszert, azokat teistáknak nevezzük. Ilyesmi volt ez a Rousseau. Ezek szerint ennek a Rousseau-nak is volt azért információhiánya. Voltaire sokaknak ismerős lehet, akik régebben érettségiztek, mondjuk nagyon régen, a múlt század 80-as éveiben. Ő írta azt a Candide című kötelező olvasmányt, amit senki se olvasott el. Naná, majd a Filozófiai ábécé című művét teszik kötelezővé, nem? Az sokkal hosszabb, és bonyolult, ilyen lexikon szerű. Ebben aztán ez a Voltaire a teistáknak is jól megadja, akik valami jóságos Legfelső Lényben hisznek. Hát még a klerikálisokat hogy aprítja! Mára eléggé elavult a szöveg, zavaros, tele van szarkazmussal meg ilyesmivel, ahogy apám mondja, mert ő olvasta, és őt kérdeztem meg, milyen humor az, amikor a szerző direkt szórakozik az olvasóval. Vannak azért még érthető részletei. Sajnos a netről nem lehet letölteni az egészet, mert még eddig senkinek nem jutott eszébe begépelni vagy beszkennelni és olvasóprogrammal áttenni. Vagy ha igen, franciául.
A káté, mint műfaj, nem halt még ki, alkalmazzák a biztosítótársaságok az ügyfeleknek készített szórólapjaikon, meg a politikai interjúkészítésben, amikor a riporter a válaszokhoz igazítja a kérdéseket (un. alákérdezés).
Vannak magányos blogerek, akik kitalálnak maguknak egy társat, annak a nick-jével is bejelentkeznek, és akkor már ketten vannak, támogatják egymást. Vagy lehetnek négyen is. Vannak ilyen vén csököttagyú csávók, akik szerint minden különösebb számítástechnikai görcsölés nélkül egyszerűen stilisztikailag meg más ilyen fantazmagóriákkal ki lehet sütni, hogy a két nick alatt egy ember játszik, de ez nem igaz. Például ha az egy embernek nincsen ez a stílusizéje, akkor a két embernek a nincsenje hogyan lehetne különböző?

Kipróbáltam, én is írtam egy kátét, csak a végét paste-elem be ide, hogy érzékeltessem, miről van szó, annyit elárulok, hogy VÁLASZ vagyok én (A
KÉRDÉS is, de csak a forma kedvéért, persze VÁLASZ az énebb…)

KÉRDÉS Hülye! Az ilyennek birkák közt a helye!
VÁLASZ Ez nem igaz! Te vagy a hülye! Ostoba bunkó!
KÉRDÉS Te vagy az ostoba bunkó, te paraszt!
VÁLASZ Te vagy az ostoba! Menj iskolába, tanuljál!

Na, ennyi. Elég volt érzékeltetni a műfajt. Látszik az is, hogy még mindig vannak buta emberek, akikkel nem érdemes vitába szállni.

Kétely
Ez egy régi szó. Ebben a formájában, ly-os j-vel már sokan nem is ismerik. A kétely kétkedés. Nem vagyok valamiben bizonyos. Nem, tudom igazán. Nem hiszem el. Néhányan még ma is kétkednek a darwinizmusban. Ezek tehát biztosan vallásos emberek, mert nem rendelkeznek elegendő információval a darwinizmusról. Én sem rendelkezem a darwinizmusról minden információval –majd ami hiányzik, letöltöm a netről. A lényeg az, hogy ne legyenek kételyeim. Sok bonyolult kérdéskör van a világon, amikről az emberek állandóan vitatkoznak. A kételyek miatt van ez. A viták mindig olyan emberek között zajlanak, akik tudják a választ, meg olyanok között, akik nem. Nem tudják a választ vagy kételkednek a válaszban. Néha nehéz, sokszor lehetetlen a tudatlan embereket meggyőznie annak, aki tud. Nem is kell a tudatlanokkal leállni vitatkozni. Egyszerűen megmondja nekik az ember, hogy hülye bunkók, és kész. Vagy marhák. Ökrök. Buta libák.

Filozófia
A filozófia, az azt jelenti, hogy az ember szavakkal próbál valamit megközelíteni, ami tudományos. Régebben, amikor még a tudományok nem voltak ilyen jelentősek, mint ma, inkább filozófáltak az emberek. A régi görögök idejében a tudományok anyjának is mondták a filozófiát, de ez is csak vallásos hókusz-pókusz, köztudomású, hogy a görögök politeisták voltak. Spekulatívan próbáltak rájönni a megoldásokra. Ma már a filozófia inkább ilyen szóbűvészkedés, fantazmagóriák, csűrés-csavarás. Próbálják megfogalmazni azt, amit a tudomány egyszerűen a maga nyelvén már elmondott. Ráadásul igyekeznek minél bonyolultabban fogalmazni, hogy az átlagember ne értse meg. És a logikával szórakoznak. Még ilyenek is vannak, mint a logikofilozófusok, akik főleg a filozófiai nyelvvel foglalkoznak, a viták nyelvi-logikai vagy milyen megfogalmazásaival, meg strukturalisták meg ilyenek. Amikor már a régi filozófusok szépen tisztázták az alapokat. Vannak, akik nemtudásukat igyekeznek filozófálgatással leplezni. Kételyt támasztanak, mintha az szilárd tudományos ismeretek között réseket lehetne szakítani, és ott támadnak. Természetesen volt az emberi evolúciónak olyan szakasza, amikor volt jogalapja filozófiának, de ez egyre inkább megszűnőfélben van.

Morál
Erkölcs. Ez a Voltaire azért egy kicsit hihetett az istenben, mert azt mondta, hogy a morál az istentől ered. De Voltaire-rel vigyázni kell, mert gyakran csak viccelt, amikor látszólag komolyra vette. Ezt egyébként, amikor az ember írásban teszi és igyekszik szépen fogalmazni, iróniának nevezik. Szóval az a lényeg, hogy ez a morál vagy erkölcs magyarul, ilyen lelkiző izé. Már pedig tudjuk, hogy lélek nincsen.
Lovasi András, a századvég-ezredforduló nagy gondolkodója is megénekelte: „…hogy a lélek halvány és szív alakú… Ugyan, mitől?” Nem is kell lelkizni. Az evolúció már rég fölülírta az erkölcsöt. Az embernek magas a tudata, ezért alkotja törvényeit. A törvények szabályozzák az emberek életét. Ez a Voltaire írt valamit a törvényekről is, de nagyon zavaros, ezért nem olvastam el. Világos, mit szabad és mit nem. Mindent szabad, amit a törvény nem tilt. Sajnos a szóhasználat még őrzi a régi, csökött gondolkodás nyomait, ezért létezhet e szó, lelkiismeret. Helyesebb lenne az önértékelést használni. Ha nem követek el törvénybe ütközőt, és az önértékelésem ezt elfogadja, helyesnek ítéli, akkor a pszichés állapotom nyugodt marad. Vagy az is előfordulhat, hogy törvénybe ütközőt követek el.
Vagy áthágok szabályokat. Például áthajtok a piroson. Az üres sávban a bedugult sávok elejére vágtázom, és a zöldnél a forgalomtól elzárt területről török be a sorba. Ezzel csak az evolúció törvényének felelek meg, az alkalmazkodóbb, az erősebb, az ügyesebb érvényesül. Bringásként bakancsommal rúgdosva küzdök az autósok ellen, a zebrán zöldnél vonuló gyalogos birkákon meg áthajtok. Amikor autóban ülök, a bringásokat nyírom. Amikor viszont gyalogos vagyok, az áthajtó bringás felé rúgok a bakancsommal, mint ő a rányomulós autóra… Mindenki más előtt is ott a lehetőség, tegye meg.
Minthogy a morál a múlt csökevénye, a vallást az evolúció során az emberiség kinőtte, mint egy ember pl a gyerekkori ruháit vagy a nintendózást vagy a számítógépes játékokat, és mostmár blogolásokban veri porrá a buta embertársait virtuálisan, tehát bármit megtehet, amivel nem bukik le a törvény előtt. Jó, azért más ember életét nem veheti el. Mondjuk vannak esetek, például közlekedési baleset, ilyenkor tulajdonképpen nem ő, hanem csak az általa használt eszköz öl. Rossz időben rossz helyen tartózkodott az áldozat. De ez nem sors-szerűség, mert az idealista dolog, a sors, hanem egyszerű fizika, az út törvénye, a mozgási fizika törvényszerűségei. Mint az is, amikor el akarok venni egy tárgyat, amire szükségem van, közben a kezemben lévő márványvázával ütést mérek a rámnyitó tulajra, és a tulaj ostobán belefejel a vázába, mozgásával erősítve az együtthatókat. Így tulajdonképpen magának köszönheti a koponyarepedést. Én nem akartam megölni a csávót, csak a mozgási együtthatások következtében megölődött. Baleset történt. Nem buktam le, nem kaptak el a zsernyákok, nem kerültem törvény elé, és senki nem ítélhet el.

Biblia
A biblia egy buta dolog. Vallásos emberek találták ki úgy ötezer évvel ezelőtt, amikor már tudtak írni. Kellő ismeretek hijján megpróbálták kitalálni, hogyan keletkeztek a dolgok, a körülöttük lévő világ. Mivel fogalmuk sem volt az ősrobbanásról, amit népszerűen A Nagy Bumm-nak neveznek, ezért azzal kezdik a sztorit, hogy az isten gondolt egyet, és lett a fény. Négy nappal később pedig a nap, a hold, a csillagok. A XIX.század istenhívő-ateista vitáikat ezzel kezdték az ateisták. Nem volt még televízió, meg számítógép, az emberek könyvekből, amit papírra tintával nyomtattak, meg iskolákban könyvből szerezték a tudásukat. Jópáran azonban nem is tudtak olvasni, és a templomokba jártak, ahol a papok hülyítették őket ezzel az isten dologgal. A biblia segítette őket ebben. Ma már azonban tudjuk, hogy először egy nagy ősrobbanás volt, fénylő gázgömb, csak azután váltak ki az ősrobbanás porából a galaxisok, és még későbben sokmilliárd más csillag keletkezett nap, meg a bolygói, így a föld is. Mindez, teljesen nyilvánvaló, nem négy nap alatt zajlott le ez az egész. A XIX. századi viták kedvelt témaköre volt még az ember keletkezése. A biblia szerint az első embert az isten gyúrta a földből. A második, nőnemű embert meg a bordájából készítette. A világosan gondolkodó emberek, az ateisták azonnal rájöttek, hogy ez is hazugság. Hogyan lehetne földből gyúrással élő szervezetet készíteni. Ez azt feltételezné, hogy a földnek is azok a kémiai alkotórészei, mint az élő szervezetnek! Pláne az élő szervezetnek meg egy kis alkotórészéből reprodukálni az egész élő szervezetet! Sokan nem tudják, de a XIX. században nagyon népszerűek voltak az ilyen viták egész Európában. Természetesen mindig az ateisták győztek, de a vallásosak nagyon sunyik voltak, mert a hatalom az egyház kezében volt. Az egyház meg a püspökök kezében, és az egész meg a pápa kezében. Oroszországban nem volt a pápának hatalma, ezért ott a vallásosak a pápaságot is támadták, meg az ateistákat is. Ezt úgy oldották meg, hogy azt állították, hogy a jezsuiták titokban ateisták, aztán a jezsuitáknál tanul a többi rend is, és már készen is van az összesküvés. –Persze ez is naív, vallásos spekuláció.
Vannak kákán is csomót keresők, akik szerint számtalan vallás van, nem csak a katolikus, civilizál ember számára járhatatlan őserdőkben is lapulnak vallásosok, de az ilyen szőrszálhasogatók menjenek a francba! Mindenki tudja, hogy a konkvisztádorok papjai az 1500-as években Amerikában indián gyermeklányokat erőszakoltak meg, gyilkoltak. Pinochet diktátor és a katolikus papok egymás seggét nyalták. Az inkvizíciósok is katolikusok voltak, rengeteg embert kínoztak halálra. Azzal is trükközött a csávó, hogy az indián papok meg a piramistemplomaikban emberáldozatokat mutattak be, pedig nem is voltak katolikusok. Ez nem lényeges, és különben is feltevés, senki nem látta és nem igazolja, hogy ilyen volt.

Érzelem
Az érzelem is az evolúció terméke, mint a vallás, a felegyenesedett járás és a rövidült, fogásképtelen lábujjak. Az érzelmeket sajnos még nem számolhatja föl a teljes tudású ember sem, de legalább igyekeznie kell, hogy tudatával kontrollálja azokat. Például én nem gyűlölöm azokat a buta embereket, akik nem látják be egyszerűen, hogy nekem van igazam. Én tudom, hogy nekem van igazam, és kész. Nem érzelmi felindulásomban kezdem odairkálni a csávónak, hogy bunkó, seggfej –a tiszta tudásomra alapozom ezeket a kijelentéseket, hátha így megérti. Vannak az érzelemnek pozitív megnyilvánulásai, például a szeretet. Az érzelmi megnyilvánulások általában ellentétpárokban állnak –ez is bizonyítja evolúciós eredetüket. Előbb-utóbb bekövetkezik majd az érzelmekkel is, ami már a vallással bekövetkezett. A vallást is az evolúció fejlesztette ki, meg tette most már, hogy mindent tudunk, feleslegessé. Jó, hát mindent még nem tudunk, de tudjuk, hogyan keletkezett a világegyetem, meg Föld, meg az élőszervezetek, meg minden. Tehát majd eljön az idő, amikor az érzelmek megszűnnek, pl a gyűlölködés is. A szeretet is meg fog szűnni, mert az olyan jézusos dolog, és köztudható, hogy Jézus ember volt és sohasem élt, csak kitalálták a vallásosak, hogy minél több népet magukhoz tudjanak hülyíteni. Amikor már majd az érzelem megszűnik, akkor az embereknek nem kell gyűlöletet kelteniük, hanem akik erősebbek, ügyesebbek, szorgalmasabbak, erősebb tankjaik meg fegyvereik lesznek, odamennek, és se szó, se beszéd, se véres gyerekingek gyártása, sem gyerekhullák fotóival való propagandázás, hanem egyszerűen bamm, odacsapnak, és akkor az a föld az övéké lesz. Ez az evolúció törvénye.

Szeretet
A szeretet egyelőre még szükséges érzelem. Nem jutott még az emberiség a fejlődésnek arra a fokára, hogy meg lehessen teljesen szüntetni. Például, ha meg akarok dugni egy csajt, az megkérdezi, hogy szeretem-e, persze azt mondom, szeretem. Ilyenkor tulajdonképpen egy bonyolult biokémiai, hormonális folyamat zajlik le a szervezetben. A lány szervezetében meg az én szervezetemben is. Nagyon sokan azt hirdetik, még magukat ateistának gondoló emberek is, hogy a szeretet lelki megnyilvánulás, pedig nem. A szeretet kémiailag vezérelt pszichés akció-reakció. Nem csupán szexuális indítékú-célú szeretet lehet. Az emberi közösségek kialakításában is szerepet játszik egyelőre. Majd az emberi evolúció során, amikor majd az érzelmek feleslegessé válnak, ez is el fog múlni.

Gyűlölet
A szeretet ellentéte a gyűlölet. Van, hogy az emberek közül sokan elkezdenek valamit vagy valakiket gyűlölni, ez a gyűlölködés. Ha valakit szeret az ember, abban a csupajót és szépet látja. Ha közömbös, akkor közömbös számára. Ha gyűlöli, akkor a gyűlöletest látja benne inkább. Az ember az evolúció során társas, közösségi lénnyé fejlődött. Aki gyűlöl valakit, az szeretné, ha más is gyűlölné azt, ne legyen egyedül. Ezért a gyűlölendő gyűlöletes tulajdonságaira irányítja a figyelmet. A gyűlöleteshez közel álló emberek elkezdenek szolidárisak lenni, ezzel aztán ők is gyűlöletessé válnak. Gyűlölni kezdik az őket gyűlölőket. Egy harmadik embercsoport, akik sem a gyűlölőket sem a gyűlölteket nem ismerik, közömbösen figyelik a gyűlölködést. Gyűlöltek s gyűlölök ezt a harmadik embercsoportot igyekeznek meggyőzni, hogy a vélük szembenállók a gyűlöletesek. Gyűlöletes tulajdonságaikat világítják meg, és ezeket a tulajdonságokat igyekeznek az egész embercsoportra kiterjeszteni. Mondjuk van egy többmilliós népcsoport, melyből tízezer fő agyoncsapott meg megerőszakolt ártatlanokat, és akkor ennek a tízezernek a tulajdonságait rávetítik a többi milliókra, a múltba, meg ide vissza, a jövőbe is. Szakszóval gyűlöletkeltésnek nevezik az ilyet. Tulajdonképpen ez sem más, mint az evolúció, a kiválasztódás része. A gyűlölködők előbb-utóbb valamilyen formában összecsapnak, és az erősebb és ügyesebb fog győzni. Az evolúció vizsgálata közben más élőlényeknél is fölfedezhetjük ezt. Például túlszaporodás esetén valamilyen betegség támadja meg az élőlényeket vagy egymást kezdik ritkítani vagy kettéválik a csoport a küzdelmek során és más élőhelyet keres a vesztes vagy ha növények, akkor kipusztul a gyengébb vagy ilyesmi.

Türelem
Klerikális métely, amivel a papok hülyítették a népet. Az evolúció a türelmet nem ismeri. Ha ismerné, még mindig lábasfejűek pancsolnák a tengerek vizét. Meg pancsolna a víz trogloditákat.
A vallási türelmet gyűlölöm a legjobban! Ezt a hülyeséget is biztosan papok találták ki. Jól megegyeztek a nép nyúzásán, hogy ki mennyit szed be az emberek javaiból. Tiszta képmutatás az egész, mert a közben meg a vallások ott tesznek be egymásnak, ahol tudnak. Aztán még azonos vallásokon belül is vannak ellentétek. A pápák is mindig intrikáltak, meg szeretőket tartottak. Ez a II. János Pál is integetett itt nagy álszenteskedve az embereknek, közben meg a Mittudoménhanyadik Gyula pápa mit csinált az apácákkal a XV. században! A türelemről beszélnek, de közben mennyi indiánt mészároltak le a misszionáriusaik! Meg az inkvizítorok Sevillá-ban a XVI. században!
Sajnos vannak olyan emberek, akik már eljutottak a fejlettségnek arra fokára, hogy nem vallásosak, mégis azt mondják, hogy a vallással türelmesnek kell lenni, meg a vallás az egyén tudati ügye, kívülről nem lehet rá hatni. Ez olyan, mintha valaki azt mondaná, hogy a betegség magánügy. Az ilyen emberek még nem egészen vallástalanok, hanem vannak idealisztikus nézeteik, ami tulajdonképpen még egy kicsit vallásosság. Ezért az ilyen emberek majdnem olyan károsak, mint a vallásosak.

Halál
Az élő szervezet megszűnik létezni.

Túlvilág
Ezzel a maszlaggal etették a papok a népet. Állítólag már a papok előtt is hittek az emberek a túlvilágban. Persze, mert akkor a papokat sámánoknak hívták. A túlvilági teóriák már csak azért hazugságok, mert lélek nincsen. Márpedig minden túlvilági história az ember lelkéről meg annak a valamilyen formájú továbbéléséről szól. Az ember, amikor meghal, megszűnik élő szervezet lenni, beindul egy kémiai reakció, sorozat, és a nem élő szervezet alkotóelemeire bomlik. A molekulaszerkezettől függ, hogy az egyes alkotórészek meddig maradnak fönt. Legtovább a csontok bírják. A legtöbb embert ismeri más ember, vannak embertársai, mikroközösségei, családja például. Ezek számára az érzelmeik miatt (lásd a fenti szócikket) pszichés problémákat (valamilyen belső kémiai folyamat-zavart) okoznak az általuk ismert, szeretett ember halála. Vagy gizda volt a csávó, és szerfölött örülnek, hogy megdöglött. Vagy valami gonosz, népnyúzó pap volt. Vagy az emberek papok, és egy boszorkánynak nyilvánított, ártatlanul elégetett lány halálán élveznek. A lényeg az, hogy az élvemaradottak tudatában még vannak emlékek a nemrég még élő emberről –na valami ilyesmi okozza a túlvilágról való képzelgéseket, meg a lélekről való spekulációkat. Félnek a sötétben és rémületükben látják vagy alszanak már és álmodják. Vannak a temetőkben öreg nyanyák, akik motyorásznak a papi sírjánál a papival –undorító! Az is előfordulhat, mint pl. most, hogy az emberek valamilyen emberi alkotáson keresztül, pl íráson, filmen át érintkeznek valamilyen embertársukkal. Látnak filmen egy szép, fiatal, nyúlánk, érzéki lányt, és az tetszik nekik, kémiai reakció indul be szervezetükben –közben nem tudják, hogy az a színésznő már rég meghalt heroin túladagolásban.
Vagy például elkezdenek a hülye vallásosak agonizálni azon, amikor most a soraimat olvassák, hogy én egy mekkora tökfej vagyok, hogy ilyeneket írok, mert nem tudják, hogy e sorok begépelése és az ő olvasásuk közötti időben engemet egy katolikus legényegyleti jézusista bloger agyonvert, és már el is hamvasztottak, azaz meggyorsították az én szervezetem kémiai lebomlását, az égést, és a hozzátartozómnak adtak egy adagot abból a hamuból, ami az adott égetési műszakban a kemencénél összegyűlt. Azt mondják, hogy nem bírják az ilyen szellemiségű embert, mint én. Ezzel azt akarják mondani, hogy ezen az íráson keresztül kijött valami izé, ami az én szellemem, ami független az én testi valómtól, de ez nem igaz, még amikor éltem, akkor sem volt szellemem, ebben bizonyos vagyok, ezt tudom, mert nekem nincsen ismerethiányom. Tehát szellem nincs, szellemiség nincsen, az emberi kitaláció, ilyen lélek szerű dolog, lélek pedig nincs. Amit az emberek szellemnek (léleknek) hisznek, az nem más, mint amit Berkley leírt a XVII. században, hogy az emberben magában keletkezik egy kép vagy érzet, és az téveszti meg. Nem alma van, hanem az almának a képzete bennem. Jól elvitatkozgattak ezen a Hume-mal, mert ez a Hume nem volt olyan okos, mint a Berkley. Ha olyan okos lett volna, akkor róla nevezik el az egyetemet... Hume azzal próbálta becserkészni a Berkley-t, hogy bezzeg az alma alkotórészei meg a hasában ott, táplálják. Ám a Berkley átlátott a szitán, és azt mondta, hogy igen, az alkotórészek, de hogy milyen alakú volt, az viszont érzet. Ezért példaképem nekem a Berkley,, mert ilyen jól legyőzte a Hume-ot.
Nekem legalábbis biztosan nincsen se lelkem, se szellemem, ezt tudom. Márpedig, ami nincsen, arról nincsen mit beszélni. Ha pedig lélek nincsen, túlvilág sincsen. Úgyhogy befejezem ezt a cikket.

Lexikon
Régen a lexikonok nehézkesek voltak. Rengeteg papír pocsékolódott el, és a sok papírt, akármilyen vékony és finom volt, erős, nehéz, kemény kötésbe kellett foglalni. Újabban vannak vécépapírra nyomott reprintelt lexikonok, amiket egyszerűen egy régi, százéves lexikon beszkennelésével állítottak elő, nem kell jogdíjat fizetni. Azon buknak le, hogy a címszavak régiesen vannak írva, pl physiologia, nem pedig a f-nél, fiziológia ként szerepel. A lexikonkészítés ugyanis a szellemi munkát tekintve is drága dolog. (Bocsánat, szellem nincsen, csak hát még mindig ezt a régi szót használjuk a közérthetőség kedvéért.) A modern, teljestudású embernek már nincsen szüksége könyvekre, meg fejben hordozott tudásra, meg ilyesmire, amikor ott van a net. A netről mindent le lehet tölteni. Vannak netlexikonok is. Nem akarok reklámozni senkit, semmit. Magamat meg nem kell, mindentudásom világos, és akinek nem világos, az sötét, buta alak. De igen! A régi papírlexikonokat nagyon okos emberek csapatban készítették. Mindenkinek meg volt a szakterülete. Nagyon nehezen haladtak, ugyanis a régi tudósoknak a tudásukat még a fejükben kellett tartani un. memorizálni. Ezt hívták lexikális tudásnak. A lexikonokat tehát nagy lexikális tudású emberek készítették. A munka lassan haladt –sokan nem is írógéppel, hanem kézzel írtak. Akkor azt még legépelték, azt kijavították, és még a nyomdában az oldalakat egyenként-betűnként kellet kiszedni. Az írógépnek olyasmi billentyűzete volt, mint a PC-nek, de nagyon nehézkesen, mechanikusan működtek, nem volt ezekben semmilyen program, helyesírás ellenőrző sem. A szócikkeket aztán lektorok vizsgálták át, majd a szerkesztőbizottság elé került vagy visszaadták javításra. Közben az idővel is versenyt kellett futni. Hónapokig tartott egy-egy kötet elkészítése, ám néha a világesemények meg egy héten belül átírták a már kész cikket. Régi többkötetes lexikonokból még ma is látni lakásokban, jól mutat a drága kötés a polcokon. Engem, ha papírlexikont látok, furcsa viszkető érzés fog el, most lapozgatni, keresgélni ábécé sorrendben… n… o… p…. akkor még ott van a q… q-val is vannak szócikkek. A lexikonokban képek is vannak, de nem minden cikkhez. Néha ezek között érdekesek is vannak. Díszes régi lexikonokban vannak ilyen képek, mint Nelóta íjász, meg Busman szépség. Furcsa, hogy ezeknél a képeknél több a zsíros piszkos emberi ujjlenyomat. Valószínűleg a nelóta íjász lógója és a busman szépség furcsa mellei miatt. Régen az ilyesmi számított a pornónak. Apámnak is vannak lexikonjai, de azokat nem használom, amikor itt van a net. A netlexikonok sokkal kezelhetőbbek. Környezetkímélőek, nem kell annyi papír. Nem halnak meg bárányok a kötés miatt. Igaz, hogy négyévente milliótonnaszám megy a recycklingbe műanyag meg nyák, meg nyákporlakó atka, meg elektronikai részegységek az avulás miatt, de előbb utóbb majd erre a problémára is lesz megoldás. A netlexikon cikkeihez legalább mindig van kép vagy rákattintással nyílik kép is. Ráadásul az információ mindig mindenoldalúbb. Én is tudnék lexikoncikket írni.
Kiadnának pl egy cikket, akkor a keresőmotorokkal összekeresném, a netről, ami fönt van, és összeállítanám. Átfuttatom a helysírásellenőrzőn, aztán leadom a lektoroknak. A lektorok eléggé nagytudásúnak képzelik magukat, mert ők még fejben is tárolnak információkat. Azokkal ellenőrzik át a cikkeket. Pedig, amit a fejükben tárolnak információt, lehet, már megcáfolta a haladás. Például itt vagyok én, ateista eddig a világon senki nem volt ekkopra ateista mint én, mert ha lett volna, nem lenne már a vallás. Sok idősebb csávó is van a lektorok között, akik még múlt század 70-es éveiben érettségiztek, amikor az érettségi tételek kidolgozásakor könyvekből kellett összeírkálgatni, meg jegyzetekből mindent. Ma már a net ezeket is szükségtelené teszi: Csak begépelem a tételt, és már jönnek is sorban a találatok a témakörben, amelyiket a legjobbnak találom, az lesz a tétel kidolgozása. Sőt, a net segítségével még ennél könnyebben is föl lehet készülni, de azt, hogyan, most nem írom le ide. Aki tudja tudja, aki nem, az járjon utána.


Lexikális tudás
Az, ami nekem van. A tudás hatalom. Azé a hatalom, aki győz. Már a számítógépes játékokban, amikor versenyeztünk a társaimmal és több gépet összekapcsolva küzdöttünk, mindig én győztem, mert nekem volt a legtöbb kódom a pluszéletekhez, plusztöltetekhez meg pluszüzemanyaghoz. Ezek a játékok különben a lexikális tudást is gazdagítják. Például ekkoriban tudtam meg, milyenek a nácik: Magas a tányérsapkájuk eleje, cvikkerük van, az arcuk drakula és ugatva beszélnek. A köznáciknak meg Krupp-sisakja van, nekik is Adams family-s a pofájuk és ők mégugatóbban beszélnek. Vágom a római kultúrát is. Hispánia volt Cézáré például. A Római Birodalom provinciákra oszlott, és az győzött, akinek a legtöbb provinciája volt. Persze azóta már a grafika is fejlődött, nem csak a lexikális tudásom. Ma már nem csak játékra használom a gépem, hanem a műveltségem gyarapítására. A játék a velemszületetten is már kimagasló intelligenciámat fejlesztette tovább. Lehet a neten intelligenciatesztet is kitölteni, olyan kódom van, hogy mindig legalább 177IQ jön ki nekem–de ez is csak az evolúciót igazolja: az ügyesebb, alkalmazkodóbb marad fönt.

Olvasás-írás
Az olvasás és írás az evolúció egy korábbi szakaszát fémjelzi. Az írásnak voltak kétségtelenül haladónak mondható eredményei. De például itt van a biblia, ami mindenek mondható, csak eredménynek nem: hazugságok gyűjteménye. Kábé 5000 évvel ezelőtt írta vagy negyven ember –ez stilisztikai elemzés útján mutatható ki. Mert hiába hazugsággyűjtemény, van valamilyen kultúrtörténeti éréke, meg nem árt tudni, hogy mivel hülyítették a népet, meg mit tartottak a kezükben a papok, amikor mészárolták amerikában az indiánokat, meg az inkvizítorok. Olvastam valami sült ökörséget, hogy a biblia egyes részei már léteztek az írás föltalálása előtt –ez baromság! Ugyan ki lenne képes többszáz oldalt megjegyezni. És akkor nemzedékek százai adták volna át egymásnak ezeket a meséket? –Hülyeség! Még akkor is jó sok szöveg a biblia, ha tudjuk, hogy a jézusos rizsát meg a többit csak később hazudták hozzá a papok, hogy hülyítsék a népet.

2006. a számítástechnika új forradalmának a nyitóéve. Hamarosan nem csak írásra nem lesz szükség, de olvasásra sem. Olvasni már ma sem nagyon olvas senki. Egyrészt nem is nagyon van mit érdemes olvasni. Ami a könyvekben van az elavult vagy zavaros, régi, ma már nem használt nyelven szól. A neten vannak még hasznos, lényegretörő olvasnivalók. Például az én blogjaim. Tessék megnézni az antiklerikális blogom: Az egész egyházat elintézem 2000 karakterben az összes pápáival. Hogy nem minden egyháznak van pápája? Ez volt a régi könyv alapú tudás átka, hogy el lehetett veszni ilyen kicsinyes részletekben.

Persze az evolúcióban minden átmenet finom, lassú észrevétlen. Nemsokára portokon keresztül olvasás vagy írás nélkül, közvetlen az agyi elektromos impulzusainkon keresztül kapcsolódhatunk A Hálóra. Egér se kell. Ezzel a Bill Gates –kultusz is lassan fölszámolódik. Mint ahogy a régi, könyv alapú irodalom is lassan elavul. Régebbi íróknak, mint Alekszej * Dosztojevszkijnek többkötetes moralizáló regényeik voltak, oldalakon keresztül a bla-bla, ablabla, istenről, lelkiismeretről, bűnről meg ilyen vallásos ócskaságokról. Ma már van író például, aki életében két könyvet sem olvasott el, de most írja a harmadikat.. Már a 80-as években el lehetett végezni a bölcsészkar irodalom szakát egyetlen könyv elolvasása nélkül. Apámnak egy csomó csoporttársa csak nem is látta a kötelező irodalmat, mindössze a kivonatokat magolták be, és nagyon vigyáztak, hogy csakis a tanár nézeteit szajkózzák vissza, így akár színjelessel lehetett végezni.
Úgy látom, hogy ezzel a szócikkemmel egyben három témát is megoldottam és még az irodalom- cikket is. Azért, hogy teljes legyen, rátérek erre is. Az irodalomnak nem csak egy csomó olyan eszköze van, ami elavult mára, hanem olyanok is, amik még modern korukban is csak károsak voltak. A bibliában is van egy jézus mondás, amivel a zsíros papok azt hazudták a buta népnek, hogy jó szegénynek lenni. Ez az a kép, amiben a tevének könnyebb a tű fokán átmennie, mint a gazdagnak a mennyek országába bejutni. Ez marhaság, mert a teve egyszerűen megy át a tű fokán: átlépi. Másrészt ez a mondás arra biztatja a gazdagokat, hogy csak nyúzzák a népet, nekik már úgyis mindegy. Ez csak egy példa ugyan de ez az egy is elég, hogy érzékeltessem, hogy a metafórák, meg allegóriák meg ilyesmik is milyen károsak voltak, és csak a trükközést szolgálták. Régen biztosan voltak jónak számító költők, mint Ady vagy Petőfi, de itt van pl Arany János: Én súlyos hibát találtam az egyik versében, miszerint: 500* bizony dalolva ment lángsírba, velszi bárd. Hát előszöris ez modattanilag nem helyes mondat, másrészt meg a wales-it nem jól írja Arany. És még ő az egyik legnagyobb költőnk!

* A *-gal jelöltek a bizonyítékai annak, hogy bizony még szerzőnk is gyakran hagyatkozik a fejében tárolt adatokra. És ott nekik ezek így vannak meg. A helyesírásellenőrzőnek meg tökmindegy, hogy Dosztojevszkij Fjodor vagy Alekszej. (a közreadó megjegyzése)