-avagy a kaszálásról -részlet a Klinker-füzérből-
Fogja?-fogja? –tanár úr ! -Az öreg Tölcz az. Tolja a biciklit. Bot helyett, a botot szégyellené, inkább a bicikli arra támaszkodik.
Én fogom, legalábbis! –fogadja illendően Tölcz köszönését Klinker. Leereszti a kaszát.
Engedje rá jobban! –ha mondhatok valamit! Ne sajnálja a derekát!
Nem sajnálom én! –hanem igen meg kéne már ezt a kaszát kalapálni!
Hallom én azt, messziről! Nagyon sűrűn tetszik simogatni a fenkűvel!
No, ha messziről is hallja, akkor már csak valamennyire megtudom fenni…
Hadd lám az a kaszát! –Az öreg ledobja a biciklit, pedig a szatyor, a műanyag fonottas a kormányon. Igazít a surcon, terpeszbe áll s elveszi a kaszát –csak a levegőbe suhint véle. Nyélre állítván belenéz az élbe. Nem állja meg:
Vót ez verve, eleget, fodrosra! Csipkésre!
Szabó Miklós bátyám kalapálta –dudvára! Minthogy inkább dudvára fogom.
Az igaz! Kapálni jó ez! Arra még a gyárikasza, gyári nyéllel is!
…hanem ha Pista bátyám egyszer megmutatná az igazit! Hogy kell kikalapálni a kaszát!
Az öreg erre visszadja a kapát, fiatalos lendülettel emeli a biciklit.
Na, egyszer arra is sort kerítünk! Majd ha ezek a csipkék kitompultak –ej, be kár is egy ilyen fájintos Tóth-kaszáért. –Az öreg Tölcz, nemhogy cz-vel írja a nevét, de ha tudná is, mi az összefüggés a fájintos és a feines között, megmondani nem tudná, ez utóbbi szó mit jelent.
Gothárdai!
Az öreg fölszegi a fejét:
Tóth! Tóth volt a múltkor!
Tóth is! Az odabent van. Gondolja, azt odaadtam volna Szabó Miklósnak kalapálni? Magára vár az! Mindegyikük itt kötekedik velem a kaszálásomon, de amikor arra kerítenék, hogy a kalapálást, ha megmutatnák, hirtelen semelyikük nem ér rá, mindegyiküknek sietős, majd a gyüvőhéten, nyárutóján, szeptemberben, ki-tavaszra!
Tölcz büszke ember –őt ne tegyék össze másokkal. Hanem nyel egyet, nem vág vissza, csak lehúzza a kalapot, aztán elköszönésformán odaszűri a foga közül:
Megmondtam én azt már a tanár úrnak: Sűrűeket ütni, így-e, így-e, aprókat, köröm mellé.. Kaszaüllője van-e? Mert én már azt is hallottam, hogy vassatu fokán akarták kiütni!
Van vagy három is, egy a tuskóján, kettő a szögön, a műhelybe. –Hanem sűrűeket, az rendbe, ferdén a köröm elé… De merre ferdén? Fokára vagy orrmányára?
Na, isten!
Pista bátyám! Fokára vagy orrmányára?
Oda-oda!
Orrmányára?
Int csak az öreg, sietnie kell. A biciklit Klinker emeli föl neki, az öreg csak nem is biccent rá, szégyellené megköszönni.
