A Srévizavi utca keskeny, de nem rövid. Házai három vagy négyemeletesek. Foghíjjak nincsenek.
A Professzor, így emlegetik ma is. Négyemeletesben lakott, fákra néző udvari lakásban.
Egy délután Jóska A Bútordarab, megkérdezte a filozófust:
-Tanít... maga valahol, professzor úr?
-Igen -válaszolt a filozófus.-Nem igazán...-folytatta s elpirult.
Később, ha kérdezték, hümmögött és szinte érthetetlenül motyogta: "Néha, nemigen, meghívnak valahová..."
Jóska A Bútordarab mást is kérdezett tőle:
-Mi a szakterülete a professzor úrnak?
-Hogy is mondjam- kezdte a filozófus a poharába nézve-, a Semmivel foglalkozom...a Semmi, mint világtény, az Észleletenkívüliség
egyedülvalósága... Érti?
-Persze!- vágta rá Jóska. -A világnézetünk alapjai, Börkli meg Hjúm elvtársak vitája.
Ettől kezdve Jóska semmit sem kérdezett a filozófustól. Ha találkoztak, épp csak biccentett, és szótlanul meredt, ha elvette a filozófus elől a teli hamutálat és az üres poharakat.

*

Az utcában mindenki Jaklihoz, A Pékhez járt süteményért és kenyérért. Mindenki -ebben nincs benne az a néhány idősebb és háklis utcabéli, akik péküzletekbe jártak, látványpékségekbe, s azok a felelőtlen fiatalok sem, akiknek megfelelt a közértben kapható gyári pékáru.
A filozófus is Jaklihoz járt süteményért.
"Tőlem akár száz péküzlet nyílhat a környéken, mindet megbuktatom úgyis az árummal!" -mondogatta Jakli, A Pék. "Hol lesznek már, amikor én még mindig dolgozom!" -fűzte hozzá néha.


Egy reggel elmaradt a filozófus. Délben jelentkezett még a szokásosért, a friss kifli mellé tejet is kért. A jó kundschaftba tartozott, meg is kapta a délutáni váltás szolgálati tejéből a behűtött egy litert. Az utcán fiatal, idegen fiú várta, aki műbáránybéléses márványfarmerzekét, csíkos szövetnadrágot és kétcsíkos Adiados cipőt viselt. A filozófus megkérdezte, mit kér.
Szezámmagos bucit kért. Jakli épp az üzletben tartózkodván elismerően csettintett és a szép bucik közül egyet maga emelt le a polcról.
Többé nem látták a filozófust.

-Talán egy külföldi kongresszuson van- találgatott dr Vassné, Kutatóorvos Özvegye-, talán kapott végre egy rendes, kinevezéses állást.
-Kongresszuson van, kinevezéses rendestanár lett!- továbbította a
vélekedést tényként Hubainé, Címzetes Igazgató Neje.
Harmad és negyednap sem jelentkezett a filozófus a péknél a szokásosért, ezért az esti fölírásból már kihagyták.
Ötödnap már a lépcsőházban is érezni lehetett a szagot. Valaki fölment a negyedikre és rosszul lett.
A Szemlézők az ajtót belülről-zárva találták. Betörtek. A Fotós fotózott, a Szemlézők az udvari ablakot vizsgálták. "A tettes egy bizonyos majom volt!" -tréfálkozott másnaposan az egyik szemléző a fákra pillantva.
Az esetet A Televízióban is beolvasták. Dunai Vilmos rádiótechnikai műszerész, A Szerelő, bárkinek szivesen kölcsön adta a kazettát a fölvétellel, melyen elhangzik az utca neve A Televízióban.

Később Jakli pék hosszú, ronda betegségbe esett. A kenyerek és sütemények, amiket a cégére alatt sütöttek, már nem voltak az igaziak, de ezt senkinek nem volt szive elárulni az ágybanfekvőnek. Az utcabéliek szánalomból még jártak az üzletébe. Jakli egyetlen vigasza a napi rendelésösszesítő volt, amit a régiekről másoltak át, külön neki.
Egyszer azután Jakli szenvedésének is vége szakadt.