Sokan nem értik, mért fontos, hogy megadjuk a látszatnak, ami a látszaté. Nos, gyakran pedig az élet neveli meg az embert. Vagy pedig a cocijálisok.
Történt, hogy Petróné ura bevonult a csíkoskatonákhoz egy talán ötödölhető gyönge hat évre. Petróné mitse rívott ezen, kapta fogta az öt gyereket, még egy jót beszólt az anyósának, mit szíjjon ki hunnan, oszt hazaköltözködött, hogy lyánykori álmát beteljesítse, amit még a BolontanétóNéninek mesélt...
...azaz a papóval nekálltak, ástak egy nagy güdröt, töreket jártak sárral, vályogot vetettek, a papó hozzátapasztotta a szobát a putrély végéhez, Petróné meg szépen kível-belül a két kezével megtapasztotta, gyönge csikószaros agyaggal megmázolta és, hát az semmibe kerül, gondolta, meg is meszelte egy zsák ótott mészre a pézet nem sajnálta.
Gyöttek is aztán a cocijálisok a segély megítélése előtt terepre szemlézni!
COCIJÁLISOK: Ej Petróné, ez igen! Hab tisztaság mindenütt, jóillat!
Petróné: Ahan. Hát igyekszik az ember, ha aszony is, magába...
COCIJÁLISOK: Látom bútor.. kis kályha.. ö.. poszter...
Petróné : Ez a Szamanta Szopsz -az uram kedvence vót legínykorában.
COCIJÁLISOK: Tévé (elhúzza a nejlonfüggönyt) Ach, szinte még fürdőszoba, de legalábbis mosdó..
Petróné: Anyányi lyányom van nekem: maholnap elhál .
COCIJÁLISOK: Nahát, Petróné, megdícsérem, tényleg szép kis lakást kreált itten!
Petróné: (irul-pirul)
Így lett osztán, hogy Petrónénak a segélyt nem ítélték meg, rászorultság híányában. Úgyhogy aztán Petróné lapáttal akarta megalakítani a falon a szíp meszelést a rászorultság látszatához, de a lyánya meg a papó csak lebeszélték: majd az eső, két tél elvégzi azt..
(nincsenvége)
