Nem mese ez. Nem gyermek. Ám a blogoszferiális feminimalisták nem sok bőrkét hagynak ezért az arcomon. Pedig megtörtént, történik és történni fog.

 

A néhai öregbarátom, bevallom , galád volt, egy disznó. Öltönyös, jópofa különben, a megjelenésével kereste mindig kenyerét, meg a jó kommunikációs készségével. Az eset abban a korban esett meg, amikor még a lovecsatt-pont-com kiagyalója tervbe se volt véve és a Nők Lapja házassági rovata több, mint egy kolumnát tett ki.

Néhaibarátom valamelyik nőjénél töltvén az estét ... (a 3-4 nő mindig tudott egymásról, de hát melyik nő nem gondolja a másik kettő-háromról, hogy azok ostoba picsák, és majd ők nyerik meg a herminamezei félház hall-kétszoba-összkomfortot).

A néhaibarátomról azt kell tudni, hogy az elhagyott egy-két gyermekes nőket preferálta. Szerinte ugyanis az ilyen nők éjjel, midőn ríva karmolásszák a magányoságyacskájuk mellett a falvédőt, megeszküsznek, hogy többé sose, ők aztán nem bánják, tőlük telefinghatja a paplant a mocsok, felcsapva hagyhatja a budiülőkét, sörtbüfizvén lesheti a meccset esténként, csak FÉÉÉRFI legyen már és ne a gumikutyus farkincája mán!

Egyik este tehát az egyik nőjénél a szokásos zelk zoltán-i estejó: anya főz, "apu" pedig játszik a tizenhárom éves és két hónapos kislánnyal a nagyszobában. Lovaglósat játszanak. Évek óta játszák ezt. A kislány, a tizenhároméves. Néhaibarátom valami keményet érez a combján kevéssel a térgye fölött, mintha piciny gumilabda lenne a kislány lába között. Egyláng arccal... "hóha lovacska". Ám a kislány nyafog, még, vadabbul a lovacska, gyípaczajj! Néhaibarátom kelletlenül még ruganyoztatja lábát... A kislány piros pofikával lepattan: "Jó, és most játszunk elfenekelőset!"

Néhaibarátom még aznap este fogta azt a pár fontosabbat, könyveit, fogkefe nem szám, a borotvájáról meg sose tudhatta, a nője mire használja.

A nő egy párszor még fölhívta, tétován zsarolgatni kezdte, hogy a kislány érdekeseket mesélt ám a kis játékaikról, és mi lenne, ha erről a rendőrséget, meg néhaibarátom más nőit is tájékoztatná.

Ettől kezdve a barátom inkább a fiús anyukákat preferálta, és ebből a szegmensből is a csecsemős és kisgyermekes szekciót. Lovagoltatást pedig nem vállalt  a reumás térdére hivatkozván.