Nagy öl ruhával vonul a fülkébe. Látom, de még nem figyelem. A fülkesor fölött ott a fölirat: „Egyszerre három ruhát lehet bevinni.” No és? Lehet? Mit nem lehet? A feleségem próbál a szomszéd fülkében. Időnként kilép, megmutatja a próbált ruhát, vagy kinyújtja, hozzam kisebb vagy nagyobb méretben. Egyszer csak a tenyérnyi résen át világol a nő virsliszín bőre válltól bokáig. Meztelen. Ül a kis padon, kezeivel matat, ha kissé oldalt lépnék – de nem akarok többet látni. Hozom-viszem a ruhákat: a résen át látom a meztelen nőt. Nem csinos. Nem kövér, de testén mintha nem is lennének izmok, csupán a csontok és párnás háj. Csak egy kissé kellene oldalt lépnem, hogy kitudjam, fazonját borotválja-e. Nem szegény, nem ápolatlan, rendszeresen fürdik, bőrét krémezi, időnként szoláriumoz. Sarka, körmei makulátlanok. Illetve körmein makula van: a körömlakk flittereiben néhány fekete. Már fürdőruhában hajladozik. A vörös, virágmintás fürdőruhára most egy másikat vesz. Öt perccel későbben már könnyű nyári ruhában. Aztán a ruha alját egy szűk nadrágba gyömöszöli. Most már közelebb állok és egyszerűen, mint egy kukkoló, lesem: bő fekete nadrágot húz a szűkre. A széles rést a függönyön nem véletlenül hagyta: pontosan a pénztárra és a pultra lát rá, ahol az éhbérért alkalmazott eladók ácsorognak. Egy fehér, aztán egy színes blúzt vesz magára. Hirtelen a függönyt félrecsapja, szinte orrba vág. Gyors, ám nyugodt léptekkel három blúzt vállfákkal tetszőleges helyekre fölakaszt. Majd az alkalmazottak helyrerakják. Nem olcsó nagyáruház ez, ahol külön személyzet felügyeli a próbafülkéket s minden darabot egyenként kézbefog. Nagynevű nyugat-európai divatcég üzlete. Franchise – a bérlő-üzletvezető az alkalmazottak minimálbérét is rendszeresen bírságokkal kisebbíti meg, nemhogy a sohanapján elérhető prémiumot, ezért a dógozók beleszarnak itt is a menetbe. A tolvaj nyugodt, de igen hosszú, ruganyos léptekkel indul el kifelé. Másfél óra múlva a garázsszintre levezető lépcsőn találkozom vele. Ő is felismer: én voltam a kukkoló. Lesajnálóan néz, szájában, mintha undorító falatot forgatna. Ha megszólítanám, talán le is köpne. Annyira nem jó nő: nem éri meg.