"Ez mind szar, ez a zöld sár, amit a lapáttal tolok?"
M.Kiss Csaba kérdése disznóóltakarításkor, midőn riporterként egy napig sertésgondozó volt/
/
M.Kiss Csaba kérdése disznóóltakarításkor, midőn riporterként egy napig sertésgondozó volt/
/Tizenhárom éves korában ki se járt a tyúkudvarra, disznóvágáskor szobájába zárkózott és Katona Klári Vigyél el című számát hallgatta a hordozható kis szovjet bakelitlemezjátszóján (a doboza volt bakelit a lemezjátszónak, a kislemez rajta 45-ös fordulaton vinyl).
Tizenhárom és félévesen azt mondta, egy nagybüdöslóF't fog ő úgy élni, mint az anyukája! Trágyás mackógatya, gumicsizma, a nyélontthonka alatt szúrós, mégis műszálas útálatospulcsiban?-Inkább fog egy pasit, akinek nagymotorja van s bejár vele a dízsébe Orosházára... Az apjára mit mondott, el se ismétlem… (Olvasóim, akik voltak lányok, könnyebben képzelhetik el egynémely tizenhároméves lányok ambivalens iszonyát édesapjuktól...)
A sok kisliba is a mezőn, a nevelőben (az első tépésig, amiután majd tömésre fogták) vidáman élt a mezőn, totyogott tépdeste ki gyökerestül a füveket…
Gááágogtak, veszekedtek, és mind az ezrek az ezrek az ezrek azt gondolták: Az ő életük különb lesz, ők többre termettek. 2791 kisliba gondolta, majd vezérgúnár lesz, repül, repül (trappol-a-trappol szárnycsapdosván…) az élen, s mögötte V alakzatban a tömeglibák… És ENNI ENNI ENNI jó, falánk jószág ám a liba! szeret enni! hajaj, boldogság a tele zúza!
Aztán a lány tizenhétévesen, amidőn az emberlyányának kezd kevesebb esze lenni, mint volt még tizenháromésféléves korában, férjhezment a pasihoz, akivel éppen járt. Annyira ugyan nem szerette, de hát ez hitte el, hogy a búcsúi diszkaó után, ha részegen is, de jó volt neki az apja vambúgja hátsóülésén a lánnyal. A lánynak egy ződ zsigulikombi hátuljában volt jó, többször is és többekkel, de hát ő se sokmindenre emlékszik, mert elálmosodott a tizenketedik tripli'[sec] után. Ez a mamlasz jófiú, traktorszerelő volt. Szemüveg nélkül hasonlított Elvis Costello-ra. A nyárikonyhában laktak. Az ember lyányának különben is, amíg vagy kétszer terhes nem lesz, és nem szül, fontos a rendszeres és főleg legális nemiélet. Majd erre a szempontjára aztán tíz év múlva nem fog emlékezni. Mégis, jó lenne… legalább egy külön házikó, ahol nem lélegzetvisszafojtva kell élvezni a házasélet örömét -gondolták. A fiatal férj pluszmunkát vállalt egy maszeknál. Ő is.. valami után néz: Faluhelyen hová menjen daógozni (1983-at írunk) Hát.. mehet a fólia alá dógozni látástú mikulásig.
Mondjuk le is érettségizhetne 20 éves korára.. akkor a gumicsizmás asszonyok kinézik maguk közül, mint a fehérlibuskák a babatit (ejtsd babacit) .. Hát.. Erzsi nyénnye is libát töm, piros zsiguliját 3 évente cseréli, szép kombinátbútora van, háza..
Portát vesznek a szülők, arra házalapot öntenek betonból a gyerekeknek, nekik legyen jó, ne kelljen a térgyig fölázott falak dohszagát színiuk ruszkikölnivel illatosítván… Meg fóliából és akácsuhángokból eszkábáltak egy "libaólat".. Oszt.. először finnyálva.. a büdös szaros libák ugye, a hasukalja végig, az a kedves (egyébként kellemes tapintású) úszólábak szintúgy sikamlósak a trágyától… és még a tömés rabszolgamunkája… egyre kevesebb alvással: nagytömésben naponta már csak három órát lehet aludni, négy részletben, aztán szállítás.
Aztán a májazás. A szemét, mocskos, aljas májaztató, aki összejátszik a feldolgozóval. Az osztályonfelüli extra májat export II. osztályba veszik át és így tovább, az I. osztályút III. osztályba, a II. osztályúért belföldi't fizetnek, ami a kukorica árára sem elég. Ha fellát, odamond, vitatkozik a májmeóssal, akkor még annyit se kap, akukorica árát se vissza. Májazás után vacsora, a sok randa, a márványfarmerruhás menyecske szemében már öreg, kövér 30-35-40 éves asszony férfimód mulat, Ady-kat húzigál a vonóba, és megmogyorózza a szende pincértanuló fiút. Az első néhány vacsorán még kevertet iszik sztárnaranccsal, de a negyedik-ötödik májazós vacsorán már ő is gonnyagot rendel körbe, mindenkinek. És ő is belehúz a vonóba egy Ady-t.
Három nap pihenő, aztán éjjel kettőkor hozzák az új csapat libát, elébb a tömető érkezik, betelepszik a konyhába, konyakot iszik: Ő döntött: iszik és vezet, ki nincsen a zsebében, miniszteriálisok és pártfőnökök hűtői vannak tele azokkal a felpucolt libákkal és extramájakkal, amiket ő felküldet. Evett már az ő [!] libamájából a Jasszer Arafat is! Meg az Isteni Lollo.
30 éves korára meghízik (a levegőtől ugye). Kis picsának bőgi le a barnevál adminisztrátorlyánykáját, aki oly kis csini, de majd megtudja, ha szült! (Két gyereke van, és huszonnyolc…)
Hát, a libuskák is így élnek. Ha élhetnek. De a tollas ágazat, a májlibák, na, azok nem élnek, mert ki se kelnek erre a rút világra, ha nem kellenek.
De míg éltek, hát így éltek: Legjobb volt A Boldog Mezőn, a legelőn, ahol növénynek írmagja se maradt, de a Kétlábú naponta párszor elszórt közöttük vállról fél lovaskocsi búzát… Így volt 3 jó hónapjuk, vagy három.
Ja, a libatömő asszony? Már negyvenkét éves. Mondják, lassan majd a fólia alatt se lesz munka. Óccsóbb a hollandi gumikutyaízű paradicsom. A növényeket úgy génmanipulálják, tartják kavicságyon, táplálják trágyától zsíros föld helyet oldatrokkal, ahogy akarják, mert a növényi jogok védelmére kinek jutna eszébe alapítványt tenni? Az elavult embereknek lesznek továbbképzések. Lehet menni vámügyintézőnek, számítógép operátornak, ingatlanbecsüsnek, szinesfémfelvásárló képzésis van már! Újókájés! Mindenféle támogatott tanfolyamok lesznek. Majd lesznek átmenetileg nehéz évek, de aztán majd jön a fellendülés, majd lesz valamilyen ipar, ami üzemeket hoz ide és lehet micsodát szerelni.
Kérdezi az asszony: micsoda micsodát? Mi lesz az? Ő életében barneválosok, májaztatósok között forgott, ő nem most jött le forrónyomon pessrű a mátékrisztináktól, őneki egyenesen beszéljenek, mi lesz az a valmicsoda a hogyishívjákban, amit itt szerelni fognak ? Koreai rákleves granulát'? Valamilyen bigyó? Kindertojás kurvannya? Az?
Hát.. az a valami, ami majd akkor lesz, az olyan izé, majd akkor ki fog derülni nyilván, az lesz az, majd ggyönnek a blúcsippek. A Békéscsaba-Kecskemét autópáján vagy a júróciti vonattal.
A mikor akkor mi lesz? És azokat a kölcsönöket, amiket nemrég, amikor még a libatömés ment, fölvett, ki fizeti vissza?
Hát, nem kellett volna fölvenni a kölcsönöket, okosabbnak kellett volna lenni, ha a liba nem mén a jégre, nem esik el, ugyi, mér nem teccet elolvasni az apróbetűket?
Nem kell visszafizetni -viszik a házat zálog fejében. A Lajtán túl, nyugaton tíz-és tízmilliók laknak nemsaját házban, bérletben egész életükben. Meg kell szokni. Váltani kell. El kell menni epret szedni, mint a románok.Vagy lép az ember a tovább a valahovába, a mit csinálni a valmiben, ami majd lesz akkor, amikor majd lesz, vagy elmehet a múzijumba az apja kaszájával csontváznak a dinoszaurusz mellé. Hová? Spanyolországba? És mit szólnának azok a spanyolok, ha megérkezne egy buszra való gumicsizmás mackónadrágos magyar asszony: "Gyüttünk eprészni!"
Valakinek eszébe jut, hogy el kéne menni Franciaországban libatömőnek. Most majd ott több libára, több tömő kézre lesz szükség, meg Spanyolországban is. Aztán valaki ezt lehurrogja a libatömőasszonyok közül, hát hogy azok a franciák biztosan kompúterrel meg lézerrel tömik a libát, vagy van májrobik apdét, hogy sugározzák őket, és attól lesz májuk vagy injekciótól, mint a hollandi műszekfűk szine, az ampulláktól, amiket a vizükbe dűtenek valamilyen normának megfelelően. "Amihez ugyi mink nem értünk."
Csak az erősebb kutya eszi ki a háromezerforintos biotúrót a palacsintából -gondolja az asszony. Ő, aki volt, hogy havi 400óra munkával 200ezer Ft-ot keresett, most vándlizzon föl Kecskemétre szalagnál dógozni? 11 óra munka meg még hozzá 3 az utazás? Nettó kilencvenezerért? Átmeneti időszak? Átképzések?
Na, majd csinálok én átképzést -gondolja az asszony, fogja a szalmakazalról a lefogókötelet, átalrántja téglástú, csinál egy hurkot rája, oszt feláll az abálóleves vödörre, felköti a kötél végit a libaól gerendájára jó szorosra, bele hurokba a fejit, jaó a nyakára szoríjja, oszt jaó kirúgja maga alól az abálós vedred: de fog majd ű gazsulálni ezeknek, meg átképzés, meg türelmi idő, meg az összerelés a valamiben a micsodát..
Meg..
Sötétség
(a torkához se kap, csak szorítja le maga mellé karjait..)
