A trágya valaha a mai fűszer szó elődje volt. Az Apor Péter visszasírta régiszép időkben a főúri asztaloknál az akkori konyhai viszonyok miatt nem egészen jószagú húsokat megtrágyázták alaposan. Főleg a tárkony, a majoránna, a kakukkfű voltak a népszerű trágyák. Minden gyógynövényt is, növényi eredűt fűnek mondtak. Fűszerszámoknak. S aztán, amikor a szar eufémiájára a trágya kezdett másképpen elterjedni ( mint ahogyan máma a Matyi szó a Gerzson/Gedeon régi becenevére eufemice...), a fűszerszám szó vette át helyét...

Hamvas Béla is tévedhetett: időnként, ami elömlik a világon, szar nem lehet.
         A szar ugyanis trágya: nemes anyag. Érték. Akinek így kell: pénz van benne.

       
A jó és alkalmas trágya a gyümölcsnek ízét adja, zamatát. Az alapot, amiből a  Nap majd szinezi.         Füveket hullalé, honfivér is öntözhet kövérré, de a trágya tartósabban.

       
A trágyakezelésnek pedig tudományossága sincsen: valahogy nem akar ilyen szekció lenni az Academián.          A trágyakezelés pedig tudomány volt. Mi azonban már alig találunk értő embert. Akár a kazlazás tudományára.
Tabák Lajos szociofótója
       
Amikor megy előttünk, Dabastól Alsónémediig kisérjük, a fekáliával kövérre tömött fóliazsákokkal tornyozott billencs KAMAZ, csak azt érezzük, büdös. Pedig, amit látunk: érték = pénz. Sok pénz. Még mindig lehet ingyen szedni az alapanyagot, ám az igazán magyaras virtus az, hogy: pénzt kér az üzletember a trágya elszállításáért.          A legértékesebb, leggazdagabb trágya üzletileg is a csúcs: az emberi. Igen hamar érik, túladagolás esetén sem károsítja a növényt, sőt, a répa, zöldség, retek akár egyenesen abban is nyőne, ha nem lenne drágább annál, semmint: a fekália.

       

A jólkezelt trágya szarvasban érik. Kedvencünk ez a szó, a Simson motorkerékpár márkanévnél is jobban kedveljük, mert a legszupibb gyorsolvasók állandóan az állatnak olvassák, így ávángár szókép villan, amitől az egész szöveg le lesz posztmodern barmságozva, a Simsonba viszont bele is javítanak, pl Simphson. Pedig a szarvas, az a jólkezelt trágya csonkolt gúlája. A csak esztétikailag érdekes éleket ágasra hagyott végű dorongfák adják. A feles lé elfolyik, környűl a szarvast kerítő árokban. Jó gazda, ha elúnja az asszonnyal való harcot a szarvasaljáért, amit a jó gazdaasszony egy- két ásónyomra szed föl a veteményhez és virágoskertbe, téglával rakja ki. Mikroorganizmusok telepednek a tégla likacsaiba vagy a talajba s ezek aztán elősegítik a trágya érését: szarvasban 3 -6 hónap múltán a szalma nyomtalan elbomlik. A PE nem, ezért, bár atyjának az anyja már rég nem él, a jó gazda fölemlegeti, de véle a PE bálakötözőzsineg atyjának anyját egybe. És az apjuk összes F-át is. Valamint a tejeszacskót, aki kitalálta. A háztáji gazdálkodásba is betört azonban a nagyüzem, a már megszokott korszerűség: ma gyakran találni egész portákat betöltő trágyát, van belőle a tisztaszobában és a zsiguli kalaptartóján is. Benne olajosflakon, babaláb, döglöttkvarcóra, dízeladagoló. 

        Az eper édességét leginkább a hígított fekáliával való locsolás adja: Kínáljuk csak meg a vásárcsarnokban, szezonban persze, az eperárus mamókát egy hari'val a nála vásárolt eperből!

Az emberi szar után a lótrágya a legértékesebb. Jó gazdaasszony a tisztaszobát gyenge csikószaros agyaggal mázolta föl. Nagyanyáink idejében azonban már a lószarszedés akkora fáradsággal járt: szobáik legendás szagát  a marhatrágya alapozta. Nekünk volt szerencsénk még lószarszedő asszonyt látni. Egy PE szatyorba gyűjtögette: kézzel szedegette össze. Kertész a szomszédunk -ő ugyan kerékpárral s szemeteslapáttal, vödörbe. Izgult, hogy ott találja-e még a gyönyörű, hatalmas, fonottkalács szerű nagyrakás lószart. Komposztjába vegyítette el. A lótrágya nem tömegtrágya, nem különösen gazdag, ám a talaj flórája és faunája igen kedveli. (Vigyázat: köztük a tetanusz [Clostridium tetani] baktérium is!!]

Erre még vannak fogatos fuvarosok. Úgyhogy néha lelni kincset az aszfalton: lószart. Ha állt a ló, a rakás fonottkalács alakot mutat. Lapátra veszem s a komposztdombomba elásom: szinte hallani, ahogy falnak rá a mikoroorganizmusok. 

       

A marhaszar még mindig tömegtrágyának tekinthető. Hamar érik, gazdagít. A lótrágyával ellentétben kövéríti is a feődet.

         Egyes budapesti (értsd: Érd-től Veresegyházig) parasztok még mindig annyira nézik a vidékit, hogy ingyen ajánlkoznak elszállítani a trágyát. Pedig annak ma már ára van. Mázsája BigMac mindenkori ára x 0,25 Ft. Nagyon gyorsan, kevés befektetéssel és élőmunkafölhasználással 4-600 %-os haszonnal forgatható. Virágföld címén gyakran alig kevert vagy egészen öreg marhaállás trágyát kapni, aztán csodálkozunk, kis növényünk először zsendül, aztán nyúlik, sárgul majd elszárad a túltápláltság miatt. A palántaipar viszont preferálja, mert eladáskor a növény éppen a zsendülésnél tart: szép.

Trágyafelvásárlók gyakran adják jelét rasszizmusuknak, bár a zsidó és a svábtrágya között különbséget nem tesznek. Tudniilik ezekben gyógyszerek, fiolák, permetszeresüvegek, a tavalyi kölnivíz is van, bár a diófa avarjával, ám az omami bilijéből szentelve.

Ha egy feődet csak járunk is, olvashatunk trágyájából. Ha a PE a PUR-ral virít, döglöttcsirke bőre  bomlatlan, tavalyi kukoricaszár ép, akkor a feőd a maradi szervestrágyázás ellenére is még nagyüzemien korszerű: az agromkémia sikeresen ölte el a talaj természetes flóráját a faunájával egyben.
Ha a feőd a tavalyi trágyázásra láthatóan már úgy nem emlékezik, mint egynémely mai úr a tőkéje eredetifölhalmozására, akkor jó, gazdag, kövér s az a trágya is jólkezelt volt.

Vagy Hamvasnak mégis és itt is igaza van: mert azután új, gazdagabb világ kél. De mi lesz a kólás, lónyálas PE -palackokkal?

Utóirat: A leányok csokrát hozták ide a fekalofil bulvárfirkászat jeleskedéseinek. Ám a bulvárfirkászat, bár mellyét ebben igen döngetné, mégsenem kezeli, hanem teremti a fekáliát –szerűségét adja. Receptet itt nem közlünk, de ha valakivel előfordult már, hogy elveszítette a spájzban, majd hónapokkal később megtalálta, , azt a PE -szatyor sárgarépát, petrezselymet, tud egyet. Az FfBf-ben gyakori üzemi baleseteket vagy a sajtószabadság lábbaltiprásaként igyekeznek beállítani, vagy a művelője a sajátbokáján egy  vélt, ám csak sárpettytől is már bepánikol. Vagy mennyire is kiderül érzékenysége egy szarpécézőnek, ha csak félregombolt sliccére is figyelmeztetnénk. Ám az egyszeri -kétszeri amerikaielnök –kontra gyakornoklyány szopatási ügyének szarderítői mekkora elégedettséggel gondolhattak tevékenységük áldásosságára, miközben a callgirl szíjkorbácsának végét végbelükbe döfte: a táááásssadalmi igasságér!