Thylbert, Claes, a szénégető fia 1527. májusában született a nyugat-flandriai Dammé-ban. Egy napon V.(Habsburg)Károly német-római császár szörnyeteg fiával, Fülöppel. Akkoron még az emberek valódi neveket is szereztek életük során. A csínytevő, gaukler  fiú az Uyl en Spiegel nevet szerezte egyik tréfája után. Üres fakeretet mutatott tükör gyanánt és aki abba beletekintett, valódi énje nem éppen nemes jelzőkkel díszített jellemzését hallhatta vissza.

A mihaszna kópé, özvegyasszony vagy  szegény emberpár egyszem fia egyidős a beszélő, mesélő emberiséggel. Az egyik világ-történet, amit a sivatagok bensejétől a délóceáni szigetekig ugyanúgy mesélnek. Persze, a mi Ludas Matyink is, akinek alaptörténetét aztán Werbőczy fogalmazza ki a Tripartium mellékleteként egy jogi glosszába.

De ugyanő egytestvére  Mátyás király Markalfja és minden király udvaribolondja.  Sőt, még   húsvér Eulenspiegel is élt Németföldében –persze mindjárt kettő, az egyik sírja  Mölln –ben a másik Schöppenstedt –ben. A mondabéli (tehát az egyik  élő) Eulenspiegelről feljegyezték, hogy részt vett a krakkói udvarban egy udvaribolond vetélkedőn –s persze ő volt a nyertes.


 Damme középkori térképe
Itt azonban Claes fiáról lesz szó… egy napon született a szörnyeteg infánssal, Fülöppel, Habsburg Károly fiával. Mondája írott, ismerjük szerzőjét: Charles de Coster  . Mestermű, tökéletesen leképezi a kor, az Arany , Tiszta és Fényes Középkor világát, az első vallásháborúk szörnyűségeit. A Sötét Középkor, a butaság évszázadai –ez  a marxista dialektikus felfogású történelmi szemlélet hamisítványa. Máglyákon elevenen égő emberek (a gyors tűzhalál kegynek számított –gödrökbe dobált s elevenen eltemetett leányok s asszonyok könyörögtek érte...). Az ember élete, egyszemélye semmit ér –és mindent. Az emberzsírfüsttel gomolygó napokra arany, béke derűs órák ragyognak. A paraszt, ha néhány évre békén hagyják, jólétbe kerül újra –és a kézműves is. A spanyol uralmat nyögő Németalföld. Hogy V.Károly az ebülszerzett és gyorsanfogyó amerikai aranyak tonnáit pótolja, gazdag európai gyarmatán is sepertetett: Aki eretneket följelentett, a 100koronán aluli vagyona felét vihette. [Ezt a módszert, ma már ingyen, az APEH is alkalmazza, bárki akárkit névtelenül feljelenthet és az APEH köteles vizsgálatot indítani –ami persze már otthelyt az íróasztalnál végetérhet a papírkosárban.] A sanyargatott németalföldi tartományokban népmozgalom kél a megszállók ellen. A pápista spanyolok, a haszonleső papság, városi pribékek szinte kergetik a népet az új reformált egyházak kebelébe. A főnemesség   a mozgalom élére áll, aztán persze ki áruló lesz, ki vértanú. A Hallgatag  , Orániai (Nassau-házi) Vilmos azonban végig kitart.

Az első fennmaradt Eulenspiegel-népkönyv illusztrációja- 1520 k.
Till Eulenspiegel, a paraszttá szegényedett nemes kópé fiának története az egyik első könyvemlék. Ami fönnmaradt is, már a harmadik gyűjemény ki tudja hanyadik kiadása 1520-ból. Népkönyvnek számított –de Coster ebből is merít, így a közismertebb Eulenspiegel tréfák is előkerülnek. (A mi Kónyi Jánosunk Tillinkó –ként szerepelteti Mindenkor nevető Démokritus -ában 1782-ben.)
 Eulenspiegel humorában gyökerezik akár a Monthy Python műidiotizmusa is. A nyelvi evidenciákat figurázza ki, meg a hasonló hangzáson idétlenkedik. Ilyen pl a henf és senf német szavakkal való játéka. Tolvaj kereskedő gazdája nyakát viszketve érezvén a hóhér kötelét, arra tanítja Till, becstelenítse meg a gonosz kendert (henf) amiből a kötél készül. Aztán, amikor a kereskedő mustárért küldi a pincébe (senf) belepisál az edénybe, s magát hülyének tettetvén vonogatja a vállát, hogy a gazda a senf-et mondá, nem?
 

Charles de Coster erősen antiklerikális. Valláskritikával ugyan nem él, de kiolvashatujk a véleményét, amit nem akar olyan szellemikonkvisztadorként a nyakunkba kötni, mint a sötét net-kór-szak attejjista propagátorai. A pápista (rómaikatolikus) egyház még a XIX. században is rendelkezett politikai hatalommal –akkor tehát polgári bátorság számba ment ellene szólni. A lelkiismeret szabadsága korlátozott (mint ma is).De Coster Ulenspiegele szabadgondolkodó. Személyes bosszúja mártír máglyahalát halt apjáért nem vakítja el. Flandria szabadságáért él –Claes hamvai dobognak mellén (apja szénné égett teteméből egy maroknyit az anyja által varrt selyemzacskóban hordja magával) –az alapvető emberi tisztességért, ami nem más, mint a szabadság, a gondolat és lelkiismeret szabadsága. (Erre köpnek mainapság a stréber attejjista konkvisztadorok.) De Coster a Nagy-Flandriában látná Németalföld önállóságának esélyét –borúlátóan nem sok jövőt jósol ennek az ideának. Nyugat-Flandria (ma a lassan néhai Belgium) déli és nyugati részén két falu vallon (ők l'Espiègle –nek mondják Thyl-t) , s egy megint flamand, s aztán még egy s a következő vallon újra… A kettészakadni készülő Belgiumban vajjon előveszik-e az emberek Ulenspiegel történetét…
 Victor Delhez rézkarca
Nekem erről az ábrázatról Josse Damman, Az Ördög képét foszforal a pofájára igéző kapzsi és gyilkos nemesfi ötlött föl,  Katheline megrontója, Nele apja..

A Bagoly nem Ulenspiegel –csak egyik jelképe, a vállán ül. De nem a bölécsesség jelképe. Hanem a politikusé, aki az Ész és Lelkiismeret emberét a szolgájává teszi:"Az a politikus, aki a szabadság, az őszinteség és az emberszeretet álarcával lassacskán egy nemzet vérét veszi… Vidéki költő, vess számot, ha tudsz, a világ baglyaival és fontold me jól, hogy tanácsos-e megtámadni az Erőt és a Cselt, ezeket a bagolykirályokat” –írja de Coster az Ulenspiegel előszavában (Szekeres György fordítása) –ez már bizony bonyodalmas gondolat a netkorszak sötétagyú síklogikusának, szinte fölfoghatatlan..  

A regény lapjain többször is fölbukkannak madarászok, akik idomított baglyokkal vadásznak cinkékre és más kismadarakra…Claes hamar megtanítja fiát, a szabadság lényegére, amikor ráveszi, hogy kalitkába fogott kis madarát mégis, engedje el…

Vagy 25 éve a szovjet tévéfilmsorozat-változatát is vetítették Magyarországon, Lembit Ulfsak alakította Thylt. A film pompás volt, kockáról-kockára kidolgozott, jelmezekben és díszletekben pontos, értékes, hűen adta vissza a kort.  

  Ulenspiegel hű barátja a falánk, életélvező, ám feleségéhez hű Lamme Goedzack -Gaul Gieselher illusztrációja- itt éppen egy bordélyban próbálják letéríteni a házastársi hűség útjáról
A XIX. század az ébredő nacionalizmus, nemzettudat százada. Minden népet a maga felvilágosult, szabadelvű és kiművelt éértelmisége ajándékozta meg a nacionalizmussal. A Fénylő Arany Középkorban az ország fogalma annyit tett, mint ma egy megyéé. Nehezebb volt gyakran két grófság határát átlépni, mint birodalmakét. Nemzetiségét a szabad ember szabad elhatározással választhatta meg –legföljebb családnevévé vált újhazájában néhai nemzetisége . A XIX. század a jóakaratú polgári felvilágosodás alkonya, a nemzeti öntudat ébresztéséé. Belgiumnak tehát, mely éppen most készül széthullani, e sorok írása ideján már majd egy éve kormánya sincsen (igaz , miről beszélek:a magyar is csak névleges…) Charles de Coster írta meg a nemzeti eposzát. Senki nem forgassa a történet iránti doctus következetességgel ezt a könyvet, 10-20 év nem a világ Costernek –a hőse életében. De a történelmi kór -és körkép, az pontos!  
Ulenspiegel nem egyszerű pozitív hős. Nincsenek abszolút hősök. Az emberiség ellenségeit keményen ítélik, nekik nem bocsát meg.. de ő maga csaknem bitón végzi, amikor a pápista foglyok életéért kiáll: hiszen szabad elvonulást ígértek nekik. 

Németalföld lakosai a történet főbb motívumait nem látták be. Az együgyűeknek csupán a vallások, az új reformált s a régi pápista összecsapásáról szólt a lázadás. Városonként szinte más más álláspontot foglalt a nép. Még az új, reformált vallások is hadban álltak egymással. Miközben még élt a régi, természetközelben élő emberek ősi tudása… igaz, már csak a javasasszonyok, a bábák köreiben. Soetkin, Thyl anyja barátnéja, a szomszédasszony,Katheline a fiatal bába. Akinek a szerelme, akit ő maga is ördögnek hisz, nem más, mint egy ügyes alkémista nemesfi, aki jól kotyvaszt hallucinogéneket.

     
És a weerwolf? –kegyetlen orgyilkos, aki ostyasütőből kiszerelhető fogakkal fabrikált farkas állkapcsot, amivel áldozatainak nyakát hátulról összeroppantja.
 

Katheline, a bába beleőrül a kínzatásokba (és szerintem a sok természetben föllelhető hallucinogenid is megárthatott neki…) azért a tudását egyszem lánya, Thyl életeszerelme a kishúgaként fölnevelt Nele is átveszi. Ulenspiegel gyakra a farka után megyen –Nele hűen kitart. A második bitó alól ő menti ki, a leányka (több, mint 40 éves…) Ulenspiegelt. Tisztes állásban, a neere-i torony őreként örökfiatalon ( a hyperpozitivista netagyú, utánaszámolvén Ulenspegel életéveit, az  57-ikbe ér…) vonulhatott nyugdíjba, és bár majdnem ott maradt Nelécske egyik füvezős égikirándulása után, hűlt teste a sírjából is kikélt –dallta hatodik énekét, de hogy a hetediket hol dalolta…de Coster hősét a könyve végén az örökkévalóságnak adja át.

Ja, Fülöp királyt egyszerűen megette  a fene.. vagy apró férgek falták föl elevenen? -de ez egy másik történet...