Sajnos, még ma is, foszlányokban már, de még él a nézet, miszerint az újszülöttnek sokat s egybefüggően kell aludni. Hö! -hogy pl egyéves gyermeknek alvásszükséglete lenne? 12 óránál több? Kérem, az hosszúszakaszos alvás eleve akadálya annak, hogy a gyermekünk később zsenivé váljon. Alapvető: a baba sír. Föl kell venni. Biztosan van valami baja –mindenestre adjunk neki valamit, tejet, teát. A lényeg az, hogy BÁRMIKOR is kapjuk ki ágycskájából. Hamarosan tapasztalni fogjuk, hogy csecsemő gyermekünk a zsenialitás útjára lép: első jele, hogy két órahosszánál többet egybefüggően sose alszik.
Vidéken találkozhatni még begyepesedett fejű védőnővel, meg gyermekosztály osztályvezető főorvosával is akár, akik szerint a csecsemőnek 14 napos korától úgy 22 óra mélységétől 5-6 óra magasságáig aludnia kell. Konkrét esetet ismerek, amikor gyermekosztály osztályvezető főorvosa, mint nagypapa, a setét folyosón fakanállal várta s verte a síró babához támolygó újszülőket.
A rendszertelenség kialakítása később még kamatozik is. Rendszertelen alvás, rendszertelen táplálás. A kevés és több szakaszra osztott alvás már egy éves kor körül eredményeket mutat. A gyermek fő kommunikációs iránya a sírás lesz. Hiszen azt tapasztalja, egyetlen nyiffantásra is valamely szüleje, ezek szabadidős tevékenysége esetén a nagymami, nagypapi vagy keresztanyu fölkap’ dédelg’ hami!
A gyermek zsenialitása aztán már két-és fél éves kora körül lombosodik. Amennyire az extraméretű pelenka engedi, futkos, szalad, fölkapaszkodik, mászik, asztalra, konyhaszekrényre, az autó műszerfalára. Ma már egyre ritkább látvány ugyan, de még találkozni ókonzervatív szülőkkel, akik ülésre szorítják gyermeküket. Minden korlátozás a zseni ellensége. Igenis, álljon az a gyerek a hátsó ülésen, ülés előtt, de ha elől akar ülni vagy állni, álljon, ha pedig a volánnál ülő szülő ölében, akkor ott! Fernando Alonso is így kezdte! Amennyiben a volánnál ülő házastársunk tiltakozna a kapcsolók bajszainak tördelése avagy a sebességváltó kar rángatása ellen, üssünk a kezére fakanállal. Mármint a tiltakozó szülőnek, persze.
Ne korlátozzuk soha, semmiben gyermekünket! Ha rá akar ütni a mozgólépcső vészleállítójára, üssön. Ha megrángatná a nagyáruház automata raktári kapuja zsinórját, emeljük föl, hogy elérje. (Próbálná csak a zsenijelölt szüleje nem fölemelni...) Az úttal párhuzamosan haladván nyomkodja meg az a gyermek nyugodtan a gyalogátkelők automata lámpáinak gombjait! Mely elmélyült figyelemmel is figyeli a gyermek, hogy a sok buta autós megáll! Egyetlen szituációban nem zseniális az ilyen gyermek: ha mi ülünk az autban, és a mi ölünkben brákel coffunkat rángatván zseniális gyermekünk, kezében a szemüvegünkkel. Ugye, más kölke mindig büdösebb!
Ó, éshát a konfliktusok: A zseni szüntelen opponál a világgal. A nyilvánvalóan buta, korlátolt és maradi óvónők szerint gyermekünk egyszerűencsak hiperaktív, mozgáskényszeres, és mindenben, ami a zsenialitása tünete, egyszerűen csak a krónikus alváshiányt okolják! Persze már az óvodáztatásban létezik a pénz, ami, ha átutaljuk a magánovóda pénztárába, fokozza gyermekünk zsenialitását.
A hiperaktivitás azonban autisztikus vonás. Az autizmus a zsenialitás csalhatatlan bizonyítéka. És a Rainman óta az autizmus divatos is! Gyermekünk csak fut, fut, körbe, körbe, szólításokra nem reagál, hanem egyszercsak hipp, leguggol, egy kis kavicsot a kezébe vesz, nézi, nézi, a sok butabácsi butanéni szólítaná, de ő nem figyel! Egy másik világban van már! ázas tekintettel, tágranyílt szemekkel! 24 óra alatt 8 részletben 4 órát alszik! Hűha! -közel! Gyerünk! Tovább!
Nézzük csak közelebbről a zseniális gyermeket. Általában mozgás közben találjuk. A helyiségbe lépve először tekintetünket emeljük föl. Mégföljebb: a zseniális gyermek nem szokványos a szobai közlekedésben sem. Ha azt tapasztaljuk, hogy a zseniális gyermek a konyhában van és már magára borította az evőeszközök fiókját, kellő óvatossággal irányítsuk: ne a kövezethez csapdossa a késeket s villákat, hanem … gyorsan terítsünk le egy konyharuhát, ahhoz. Irányíthatjuk is: a növényt a nagykésnek ne a nyelével ása ki, hanem a pengéjével –még megvágja magát! Porcelánedények törésvizsgálatát végzi? –kérjük meg szépen, mintden piff-re lépjen hátra, nehogy az arcába pattanjanak a szilánkok.
Apa defektet javít az udvaron, ám zseniális gyermekünk az emelőn ingó autóba kíván mászni? –nem lehet elég korán kezdeni a zseni szabadságranevelését s páratlan autóvezetési képességeinek kibontását. Sajnos az ilyen esetekben még a kevésbé fallokrata-bunkó apa is korlátozná gyermekét –pl betép, ha a cro-wa készlet darabjait a virágoskerbe szórja.
A leghiperaktívabb gyermeknek is vannak azonban csendes ezredmásodpercei: ilyekor megfigyelhetjük, mely megfigyelő is ő: valamely tárgyat a kezébe vesz, és! És! Figyeli! De milyen figyelemmel. A szomszéd kis Nosztradámusz vagy Hippokratész avagy Solelei nem ám –pedig róla is azt gondolják a szülei, hogy egy zseni! De hogy lenne az, amikor a mi kis Abukonodzorunk az!
A zsenialitás már korán összpontosul valamilyen műfaj vagy tudományág irányába. Az igaz, hogy ötéves kis zseninket még pelenkázzuk, és éjszaka bedörmöl egy liter erős kakaót három részletben, de már olvas! Régebbi változataiban, bő egy évtizede dinoszauruszféléket különböztetett meg képeskönyvében, ma quard-okat, vagy számítástechnikus.
Egy bekezdés a kakaónak: Eldugott vidékek nyélonotthonkás nagymamái szerint a kávé és a kakaó izgatószer, szerintük nem szabad éjszaka a gyermek cumisüvegét sötét kakaóval megtölteni. Nem! Tiltakozom! HA a zseniális gyermek kakaót akar, akkor azt kapjon! Tejeskávé? -c'mon! Sőt, maga tölt magának a főző alól másfél decit, sok cukorral? Bene! Figyeljük meg, kis kisujját hogy' tartja el!
Legcélszerűbb, ha zseniális gyermekünket valamely egyszerű általános iskolába már be sem íratjuk. Itt is áll az óvodai törvény: Mentől több a havidíj, annál kevesebb az osztálytárs, tehát a képzés színvonala annál magasabb! Havi 200000 nettóért a fiatal tanítónő, ha a gyermekünk nem akarja, nem erőlteti fejecskéjébe az algebrai alapismereteket. A tanórák rugalmasak, a tanerő is, amikor a tanórát szinte észrevétlenül indítja úgy például, hogy maga is felkapaszkodik az ősfára az elitiskola udvarán a zseniális gyermekünk mellé. Számtalan zseniális gyermek kénytelen azonban egyszerű átlagiskolába járni, átlagosan bunkó tanítók martalékául. Kérem a szülőtársakat, tanusítsanak demokratikus magatartást: az évnyitón ne elsőre a halálos fenyegetéssel kezdjék. Pedagógiai okokból elégséges csupán a tanítót kezeinek és lábainak összetörettetésével fenyegetni. Magasabb foka a kultúráltságnak, ha egy életre elintézését ajáljuk föl, mehet árúterítőnek egy nagyáruházba, ha mi majd tudjuk azt, mit csinálunk véle: amit akarunk. Könnyebb a dolgunk, ha budapestiek vagyunk, mert ilyen esetben legalább egy közelebbi rokonunk valaki valahol, a arádiónál vagy atévénél vagy az akadémiánál vagy a zoperába’. Mindenestre is kitetetjük az újságba, ráhívjuk a fókuszokat.
Közhely, hogy a közoktatás átlagos, közepes képességű gyermekeknek való. Hiszen Einstein is megbukott matematikából! ( Huhogók! Kérem, hallgasanak –hogy a gimnázium egy magasabb osztályában, inkább magatartásbéli okokból? A lényeg a lényeg: megbukott.)
Sok szülő akkor boldog, ha gyermeke valami szellemiekben bontja ki zsenialitást. Ne kelljen burtyáznia, gályáznia. És ez legtöbbször így is lesz. Ám akkor sem kell csüggednünk, ha a zseniális gyermekünk egyenletesen gyengén teljesít minden tantárgyból. Szinte biztosra mondhatom, hogy a hiperaktív gyermek legalább a tornaórán jeleskedik –és akkor még lehet tenisz vagy vízilabdasztár, azok is sok pénzt keresnek. De hány színészünk nem is járt főiskolára! Jud Law (vagy ki) is lám, 17 évesen otthagyta a középiskolát!
Számtalan zseniális gyermek szülejével előfordul, hogy a csütörtök reggel az iskola felé a késő délelőtti órákban tendáló gyermeke szobájában szomorkodva vasárnap délelőt, szertetekintvén a számítás -és hangtechnikai berendezéseken, a zongorán, más hangszereken, festő és grafikuskészletek romjain, teniszfeleszereléseken, dínógyűjteményen, kezd élni a gyanúperrel, hogy gyermeke zsenialitása talán egyetlen ágazatban sem csúcsosodott ki. Sok szülő ilyenkor afféle lelki diavetítést tart, és a kis kockákon egyre többször indokolatlannak látszó dühöngésekben, törés-zúzás közepette látja gyermekét, semmiért nem lehet szólni neki, B’meg anya a tízóraidat! –vág vissza anyjának, ha kérdezni merészeli, elrakta-e. Hétvégeken 72 órán át éber a gyermek. Kérem a szülőtársakat, ne csüggedjenek. Hiszen biztató jelek is vannak: Nem fogyaszt alkoholt! A szagát sem bírja a gyermek. Édesapját pl narkomán állatnak mondja az estvéli sörözős tévézései miatt. Igaz, hogy a legnagyobb télvízben, avagy mínusz husz fok alatt is napi 4-6 liter ásványvizet iszik –ha megszomjazott! Egyes vidékiszülök ott hibáznak, amikor a zseniális gyermek zsebeit s fiókjait kezdik kotorászni. Takarítván az autóját, fehér port találnak az ajtózsebben.
Konkrétpéldákat ismerek, amikor pl a zseniális gyermek, aki első három 10-20 éves autójára nettó 5millió Ft-ot igényelt ki javítás, csere, műszaki stb örvén, egyszercsak egy hatmilliós autóval állít haza, kérdezésre elárulja, hogy az autó 2 millió volt –ám nem fog pénzt kérni a részletekre. És nem is kér. Egyre jobban öltözködik. Nemhogy el-eltünedeznek a családiékszerek, de még inkább szaporodik a fukszállomány. A szülőknek nem kell tárcáikat dugdosni. Sőt, a szülők számláira is titokzatos befizetések futnak! Ez az autó nem törik már össze rejtélyes módon minden héten, fődarabjai nem szorulnak cserére. Valószínű, hogy kémikus lesz a tudós, nyilván nóbeldíjas, hiszen kis mérlegén fehér, barna s pisztáciazöld porokat méricskél. Vagy gyógyszerész! –hiszen tablettákat sajtol. Nem egy gyermek zsenialitása a kertészkedésbe torkoll, pl a mi égövünk alatt idegen, különleges trópusi növények termesztésével kísérletezik a pincében, a nagymami vidéki tanyáján. Komputerizált automata öntöző és párásító berendezést épít pl. Na ugye, megmondtuk! Botanikus-felfedező lett! És még voltak kishitűek!
